Építs (egy)házat!

Frissítve: 2018.02.11. 15:14
Beküldte galambos - 2017, november 24 - 07:46
Budapest – Kint mérsékelten hideg, eső, sötét, borongós szombat reggel. Bent: egy tálcányi, közeledő adventet ígérő, gyönyörű piros gyertya fénye, finom, forró italok, jó kis reggelire való zabkeksz, gyümölcsök, magvak. És főleg: szívélyes fogadtatás. Erre érkeztek meg az ország több pontjáról egyházunk lelkésznői a már hagyományos lelkésznő találkozóra a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termébe 2017. november 18-án. Idén a reformáció 500-hoz nagyon is „passzoló” témát talált a szervező Gyülekezeti és Missziói Osztály és a Női Missziói Szolgálat: Építs (egy)házat!

Ebben az évben mi más lehetne aktuálisabb, mint rátekinteni arra, hogy a lutheri reformáció felismeréseivel, 500 év felhalmozott tudásával, gazdag kincsestárával hogyan sáfárkodunk, merre tartunk. A szervező Balogh Éva és Pintér Márta lelkésznők a gyülekezetépítés, közösségszervezés témájához két fiatal lelkésznőt kértek, hogy mutassák be módszerüket, eredményeiket.

Háziasszonyunk, aki egész nap velünk maradhatott, dr. Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin fasori lelkésznő köszöntött minket. A reggeli alaphangját Völgyessy Szomor Fanni éneke adta meg – ő szintén a „Gyümi” munkatársa; énekével és csodás dekorációival évről-évre megörvendeztet minket. Kezdő áhítattal Pintér Márta szolgált, aki a 3Jn 4 alapján mutatta be, milyen öröm, ha családban, lelkészi szolgálatban azt látjuk: valakiben „megszólalt a Biblia.” Minden építés a lelkek építésével kezdődik, de csak hiteles ember tudja hitelessé nevelni a rábízottakat; felépülve tudunk csak építeni. János apostol öröme Gájusz hitéért a miénk is lehet, ha az Igéből táplálkozva adunk bizonyságot és járunk minden áldott nap az Isten útján.

Kezdetnek egy fontos kör következett. „Hogy vagytok? Mi történt veletek tavaly óta?” szólt a kérdés.

Ki-ki elmesélte, hogyan ünnepelték a jubileumot, hogy érzik magukat szűkebb-tágabb környezetükben. Egészen személyes élményeket oszthattunk meg egymással. Ha nők gyűlnek össze, persze, kiemelt téma a család, a gyerekek. Van, aki jövő év elejére várja harmadik gyermekét, míg más társaink már a nagymamai státuszba léptek. Ezekről is jó volt szót váltani, felismerni, hogy legyen bármily különböző a szolgálati helyünk, lelkészként és nőként, feleségként, anyaként mennyi-mennyi közös tapasztalatunk van.

Nem is sürgettek szervezőink, Éva és Márta, jól esett egy hatalmasat beszélgetni. Örömmel üdvözöltük körünkben Kertai-Szabó Ildikót, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség lelkészét, aki egy számunkra kevésbé ismert közösségről adott értékes információkat.

Ezután következett a délelőtt szakmai része: példák az egyházépítésre egy-egy sikeres „modellen” bemutatva.

Horváth-Csitári Boglárka két éve kinevezett missziói lelkész Pestszentimrén. (A Kastélydombi Luther-kápolna és a szépen épülő gyülekezet történetét olvasóink is megismerhették több cikkünkből is, többek között ITT, ITT és ITT. )

A Pestszentlőrinci Élő Kövek közelségében születő friss, fiatal, dinamikus közösség december 10-én ünnepel: a finisben lévő templomért és parókiáért tartanak hálaadó istentiszteletet. Bogi elmondta, hogy a két éve 20 fős közösség ma 40 lelkes, sok, kisgyermekes család csatlakozott, és virágzik az ökumené. 14 munkatársa van, akik nagy segítségére vannak. Kiderült az is, hogy ha a férj nem lelkész, ellenben remek hobbiszakács, akkor nem gond az sem, hogy ki főzzön 50-60 főre egy-egy gyülekezeti ünnepen.

Kőrösi Krisztina Nádasdról, erről a 80 százalékban katolikusok lakta településről jött. Nagy szórvány (19 község), több helyen istentiszteleti alkalom, mintegy 350 lélek összesen. Mesélt a múltról, a pályázatokról, próbálkozásokról, nem hallgatva el a kudarcokat sem. Bemutatta a Nádasdi Evangélikus Diakóniai Központ munkáját, és az utat, amíg a fordulat éve, 2014 eljött. Ekkor meglett a pénz a templomfelújításhoz, lett Tündérkert, kézműves műhely, öngondoskodó rendszer. Isten adja, hogy terveiket, egy multifunkciós közösségi épületkomplexumot is mielőtt megvalósíthassák!

A tanulság Bogi gyülekezeti kisfilmje és Krisztina diavetítése után az, hogy számtalan útja van Istennek, akad, hogy évek, évtizedek (!) várakozása után valósul meg egy álom. De a kitartó imádság, a szilárd hit, a tettre kész lelkész és a vele együtt munkálkodó gyülekezet áldásban részesül. Lelkek és épületek dicsérik Isten dicsőségét. A jövőt, kettejük gyülekezetépülési példáit látva, csak a hála és a remény talaján fogalmazhatjuk meg.

Ebéd után egy nőknek szóló asszertív tréninggel folytattuk a napot: Jakab Rita kommunikációs képességfejlesztő tréner két órás programmal érkezett hozzánk. Kedvesen, közvetlenül vezette be gyakorlati, kiscsoportos feladatokkal teli előadását. Rita évekig dolgozott az Ökumenikus Ifjúsági Irodában, katolikusként szívesen jött körünkbe. Megtanultuk Ritától, hogyan legyünk asszertívek, azaz hogyan kommunikáljunk úgy, hogy se agresszív, se behódoló, se manipulatív ne legyen a lélegzetvételnek is nevezhető kommunikációnk.

Végül, hogy ne csak a lelkünket melengesse ez a nap, Veres-Ravai Réka szentesi lelkésznő (sajnos nem volt idén jelen) gyönyörű, kézzel készített fülbevalóit és a Gyümi ajándékát: egy puha, meleg pokrócot is hazavihettünk a szervezők jóvoltából.