– Az idei tematikus év a tizennégy–tizennyolc éves korosztályra koncentrál. Mi volt az előfeltevésük arról, hogy mi lyenek a mai fiatalok?
– Nagyon nyitottak annak ellenére, hogy sokszor azt mondják, és mi magunk is azt érzékelhetjük elsőre, hogy nem érdekli őket semmi. Azt tapasztaljuk, hogy akkor lehet elérni őket, és akkor hallgatnak meg minket, ha azt érzik, hogy komolyan vesszük őket, őszintén kíváncsiak vagyunk rájuk, a kérdéseikre, a nehézségeikre. Ha így fordulunk feléjük, akkor bizalommal lesznek felénk és az üzenet felé is, amit át akarunk adni. Meg kell találnunk azokat az utakat, módszereket, amelyeken keresztül meg tudjuk szólítani őket, és meg tudjuk találni velük a közös hangot.
– Mi az a központi üzenet, amelyet a tematikus évvel közvetíteni szeretnének?
– Az év igéjének Jézus egyik önmagára vonatkozó kijelentését választottuk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” [Jn 14,6] Ennek a sok kérdéssel küzdő, a saját helyét, szerepét, küldetését kereső korosztálynak arra szeretnénk rámutatni, hogy keresztényként hogyan lehet teljes az életünk. Mit jelent számunkra, hogy Jézust tekintjük vezetőnknek, és őt követjük. Olyan programokra akarjuk elhívni őket, amelyek a műfajukat vagy a lebonyolításukat tekintve modernnek számítanak, és ezekbe igyekszünk indirekt vagy direkt módon belecsempészni keresztény üzenetünket.
– Amikor kiderült, hogy 2024 az ifjúság éve lesz, akkor még nem ismertük a 2022. évi népszámlálás eredményeit, amelyek azt mutatják, drámai módon esett vissza a magukat evangélikusnak valló fiatalok száma. A tematikus év tervezése közben ez az információ hatással volt a koncepcióra?
– Nem kergettünk hiú ábrándokat; eleve abból indultunk ki, hogy a számok nem lesznek biztatóak. Rendelkezésünkre álltak annak a 2019-es felmérésnek az eredményei is, amelyben a gyermek- és ifjúsági munkára vonatkozón kértünk adatokat, és amelyre száznegyvenkét gyülekezetből kaptunk információkat. Ezek alapján azt mondhatjuk, az evangélikus egyház kétszázötvenegy anyagyülekezete közül körülbelül hetvenben van aktív ifjúsági élet, és helyi szinten évente körülbelül negyven ifjúsági tábort szerveznek. Ugyanakkor érzékeljük a törekvést és az igyekezetet az ifjúsági munka megelevenítésére. Mi ehhez kívánunk idén még több szakmai, módszertani segítséget adni mind konferenciák, mind kiadványok révén a lelkészeknek, hitoktatóknak, ifjúsági munkásoknak, és szeretnénk egy külön alkalmat majd az újonnan választott egyházmegyei ifjúsági felelősöknek is.
– Az ifjúsági órák egyik fő vonzereje maga a társaság, a csoport tud lenni. Ahol csak egy-két fiatal van, ott nehéz ezt a közösségi élményt megteremteni. Formálódik-e olyan javaslat, hogy az egymás szomszédságában élő gyülekezetek, amelyekben pont létszámbeli okok miatt hiúsul meg az ifi, közös alkalmakat szervezzenek, ha nem is hétről hétre, de, mondjuk, havonta?
– Hasonló kezdeményezésről nem tudok beszámolni, de azt tudjuk, hogy konfirmációi oktatás szintjén már van példa az ilyen jellegű együttműködésekre. A tavalyi EKOT-ra [evangélikus konfirmandusok országos találkozója – a szerk.] egyébként nyolcvan gyülekezetből érkeztek résztvevők. Az, hogy a tematikus évvel párhuzamosan tisztújítás is van egyházunkban, és a felelősök, bizottsági tagok év közben cserélődhetnek, egyszerre jelent nehézséget a tematikus év lebonyolításában, és egyúttal hordozza magában a megújulás lehetőségét. Tervezzük az öt évvel ezelőtti felmérés megismétlését, és a helyzetkép, a begyűjtött észrevételek, valamint a tematikus év tapasztalatai alapján jövőre szeretnénk kidolgozni egyházunk gyermek- és ifjúsági stratégiáját.
– Ahol még nagy számban van jelen a tizennégy–tizennyolc éves korosztály, az az oktatás. A középiskoláinkban elérhető fiatalok megszólítását is célul tűzték ki a tematikus évvel?
– Ez átgondolásra szoruló terület. Elvi szinten sok szó esik arról, hogy szorosabbá kellene tenni a kapcsolatot a gyülekezetek és az intézmények között, vagy hogy az iskoláink révén elért fiatalokat segíteni kellene bekapcsolódni a helyi közösségek életébe. A valóságban viszont sokszor sajnos inkább párhuzamosságról beszélhetünk. A gyülekezeti és missziói osztály feladata elsősorban a gyülekezeti munka támogatása, de természetesen vannak olyan projektek, amelyek más szolgálati területekkel is érintkeznek. A középiskolai könnyűzenei programunk kapcsán például sok intézményben is jelen vagyunk. Valamint az idei év egyik legizgalmasabb kezdeményezése lesz a geocaching mintájára megvalósuló Teo-caching. Áprilistól öt túraútvonalon lehet majd kalandozni, túrázni – ezeket természetesen nemcsak a gyülekezetekben, hanem az iskolákban szerveződő csapatok is végigjárhatják. Emellett pedig a Szélrózsára hívogató roadshow keretében az összes középiskolai és kollégiumi intézményünkbe eljutunk. Ily módon az ott tanulók is megszólítottjai lesznek a tematikus évnek.
– Azt, hogy július 10. és 14. között Nyíregyházán lesz egyházunk kétévente megrendezett ifjúsági találkozója, már az EKOT-on bejelentették. Az egyetemi campus területére várják majd a résztvevőket. Terveznek-e lényegesebb változást az alapkoncepcióban?
– Az újítások, meglepetések mellett szeretnénk követni a korábbi évek bevált gyakorlatait: az áhítatok idején most sem lesznek párhuzamos programok, illetve ezúttal is színes zenei kínálatra törekszünk. Karácsonyi promóciónkban már nyilvánossá tettük, kiket várunk idén: jön az Aurevoir, a Platon Karataev, a Margaret Island, és ismét, immár harmadszor fellép a Blahalouisiana is. Igyekeztünk olyan formációkat felkérni, amelyek illeszkednek a Szélrózsa keresztény értékrendjébe, de „hívónevek” is. Nem titok: ezúttal is abban reménykedünk, hogy azok, akik csak az esti koncertekre jönnek be, mégis megéreznek majd valamit a Szélrózsa-hangulatból. Pont ezért ezeket a nagy zenekarokat mindig egy keresztény együttes, egy evangélikus előzenekar vezeti majd be. Természetesen lesznek fórumbeszélgetések, kiscsoportos beszélgetések, lelki programok, játékok, sportversenyek is. Ki-ki szabadon választhat majd érdeklődése szerint. Semmi sem lesz kötelező, megőrizzük a fesztiváljelleget.
– Beszélgetésünk idején még nem volt közismert, hogy mi lesz a találkozó mottója, de mostanra már hivatalosan is felfedték, sőt azóta a regisztráció is elindult. Idézzük fel pár mondat erejéig, mi is áll majd a Szélrózsa középpontjában!
– Az idei Szélrózsa alapigéjéül egy páli igeszakaszt választottunk: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” [2Kor 12,9] Mottóként ebből az „Elég” szót ragadtuk ki. Azt szeretnénk körbejárni, hogy mi az, amiből elegendő van az életünkben, mi az, amiben túlzásba esünk vagy épp hiányt szenvedünk. Mire van feltétlenül szükségünk, és mi az, ami már felesleges. Ha tudjuk, mi az elég, mit kaptunk és kapunk Krisztusban, az ő követésében, akkor stabil alapokra helyezhetjük az életünket.
Elég? Elég! Elég… Elég. Az idei Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó alapigéjének ez az egyetlen szava lett a fesztivál mottója és ezáltal a 2024-es arculat kiindulópontja. Látszólag egy egyszerű, négy hangból, betűből álló szó, mégis hányféleképpen érthetjük, vagy hányféle módon mondhatjuk, hangsúlyozhatjuk! Hogyan lehet mindezt összesűríteni és láthatóvá tenni egy ifjúsági esemény arculataként? Pete Dóra grafikus a Szélrózsa Tízekkel való szoros együttműködésben végül egy olyan megoldást dolgozott ki, amely formanyelvében kortárs, szimbolikájában azonban a bibliai időkig nyúlik vissza. Köszönhetően a letisztult vonalvezetésnek, az egyszerre modern, fiatalos, mégis klasszikus színkombinációnak, a nyíregyházi találkozó arculata bármilyen felületen megállja a helyét. Ugyanakkor az archaizáló kancsó és a legördülő olajcsepp mindenki számára ismerős lehet keresztyén ábrázolásokról. Ez a csepp – mindenkinek az egyéni léthelyzetétől vagy aktuális kérdéseitől függően – szimbolizálhatja a kérdésként, felkiáltásként vagy éppen kijelentésként, bizonyosságként megélt „elégséget”.
* * *
Szöveg: Vitális Judit
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. február 11–18-i 89. évfolyam 5–6. számában jelent meg.