„Ő »adott« némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Ef 4,11–13) – a 2019-ben indult első évfolyam nyitóalkalmának igéjét hozta a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának kápolnájában tartott közös lelki alapozásra Gáncs Péter.
A nyugalmazott püspök rámutatott: „Az apostol igéje arra emlékeztet, hogy ha nem is mondjuk ki, de az életünk eseményei mögött van valaki, aki az egészet mozgatja. Olyan jó lenne, ha komolyan gondolnánk, hogy nem egyszerűen azért vagyunk itt, a munkatársképzőn, mert így döntöttünk; nem azért, mert a lelkészünk rábeszélt; hanem azért, mert rajtunk keresztül az Isten cselekszik, és mindent megad ahhoz, amire elhív, amire felkészít, amiben megerősít, amiben szeretne elkötelezni minket.”
Ha Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelének 13. fejezete a szeretet himnusza, akkor a 12. fejezetet is nevezhetjük himnusznak, mégpedig a szolidaritás és az összetartozás himnuszának – osztotta meg felismerését a megjelentekkel Németh Zoltán lelkész, az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának vezetője. Szerinte az emberi együttélés egyik legnagyobb kihívása az, hogy az egyén és a közösség viszonyát képesek vagyunk-e úgy kialakítani, hogy ha megmaradhatunk, meg is maradjunk személyiségnek, egyéniségnek, de egyúttal össze is tudjunk kapcsolódni, képesek legyünk közösséget alakítani.
„Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” – emelte ki a 27. verset Németh Zoltán, hogy ennek alapján irányítsa rá a figyelmet az egész 12. fejezet üzenetére, annak felismerésére, hogyan ment meg bennünket az Úristen igéje attól, hogy egy olvasztótégelyben gondolkodás, önreflexió, önállóság, kritika nélküli összeolvadás áldozatai legyünk; de attól is, hogy elszigetelődve magunkra maradjunk, és egyedül kelljen megküzdenünk minden gondunkkal, nehézségünkkel.
Többen is vannak, akik az első tanfolyam elvégzése után a másodikra is jelentkeztek. Goldschmidt Éva Liel 2019-ben még mint a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium diákja jelentkezett – Aradi György lelkész ajánlása nyomán – a gyermekmunka szakirányra. „Nagyon lelkesen vágtam bele, mert a gyülekezetben már akkor is aktívan tevékenykedtem, és szerettem volna mélyebb ismereteket szerezni a gyermekek lelkivilágáról. Nagyon pozitív tapasztalatokat szereztem, ráadásul – bár ennek hátrányai is voltak – a képzés járványhelyzet miatti elhúzódása több időt adott nekünk, hogy egy nagyon összeforrott közösséggé alakuljunk” – mondta el. A tapasztalatok aztán arra indították, hogy jelentkezzen a második képzésre is; ez alkalommal média szakirányra jár, amely média és kommunikáció szakos hallgatóként az egyetemi tanulmányaival is összhangban van. „A hitemet és a média iránti érdeklődésemet szerettem volna összekapcsolni, amit tökéletesen szolgál a mostani tanfolyam” – összegezte tapasztalatait Goldschmidt Éva Liel.
A második évfolyam résztvevői a szakirányok szerint képzéseken töltötték a napot, az első évfolyam tagjai pedig a közös ebéd után az Evangélikus Országos Gyűjteményben – a levéltárban és a könyvtárban – tettek látogatást Lackner Pál gyűjteményi igazgatónak, illetve Balogh Krisztának, a könyvtár vezetőjének kalauzolásával.
A nap tapasztalatainak összegzésére mindannyian a kápolnában gyűltek össze. Gáncs Péter rávilágított, hogy a kurzusok hallgatói nemcsak a lelkésznek kell, hogy a munkatársai legyenek, hanem egymásnak is. Ennek nyomán kiemelte, hogy a nap kulcsszavait, a szolidaritást, a megbecsülést és az együttműködést a résztvevők úgy vigyék tovább, hogy azok mélységet kapjanak bennük.
A cikk először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. Szöveg és fotó: Balczó Mátyás.