72 óra kompromisszum nélkül: Táncra perdültek a záróünnepségen

Frissítve: 2015.02.06. 13:15
Beküldte galambos - 2015, február 6 - 13:15
Budapest – 2014. október 12-én vasárnap este záróünnepséggel koronázta meg projektsorozatát a 72 óra kompromisszum nélkül. Szöveg: Koltainé Somogyi Lilla, fotó: Petneházy Gyöngyvér

A Corvintetőre fáradt fiatalok csapatai érkeztek, akiken látszott az öröm, amit az együtt eltöltött, és végigdolgozott napok emléke miatt éreztek. A záró alkalom a visszatekintésé és ünneplésé volt.

Németh Zoltán a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Gyülekezeti és Missziói Osztályának vezetője igei üzenetben összegezte az elmúlt három nap eseményeit:

„Számomra a 72 óra kompromisszum nélkül projektsorozatának az egyik legnagyobb értéke abban van, hogy eltűnik a vallásos – nemvallásos, hívő – nem hívő közötti határ és különbség egyrészt a közösen végzett tevékenységben, másrészt a közös munka örömében, harmadrészt a munka értelmében, eredményében. Azt hiszem, ma ez a „szent”. A szakrális. Éppen nem az, ami demonstrálja, hogy én egészen másképp gondolkodom és élek mint te – hívő vagyok, templomba járok, imádkozom –, hanem az, amit örömmel és szeretettel meg tudok tenni veled együtt, aki ugyanezeket nem gyakorlod. Azt gondolom valójában ez az istentisztelet.”

A fiatalok élménybeszámolóikban meglepő történeteket is elmeséltek. Meséltek egy kisfiúról, aki megkérdezte tőlük: „Ti most megmentitek a földet?”; meséltek csikkszedésről, ahol az eldobált csikkekből zsáknyi telt meg; megszólalt egy csapat, akik idén már hetedszer voltak, és biztosan jönnek jövőre is. Hallhattunk egy projektről, ami meghiúsult, de a csapat kapott helyette másikat, ami „több, mint 72 óra” lett, mert a Máltai Szeretetszolgálattal együtt kidolgoztak egy egész évet felölelő sorozatot egy családok átmeneti otthonában, ahová most véletlenül kerültek, de úgy megszerették, hogy vissza fognak járni.

Végül Szabó Balázs mondta el élményeit. A fővédnök a fiatalok mellett, különböző projektekbe belenézve végigdolgozta a hétvégét. Nem kívülállóként szemlélt, hanem teljes értékű csapattag lett.

Ha ünnepség, akkor elmaradhatatlan a torta és a tánc. Miután a szervezők felvágták a 72 óra kompromisszum nélkül logójával díszített tortát, és mindenki megkóstolhatta azt, Szabó Balázs hegedűmuzsikájára táncra perdültek önkéntesek és szervezők, hiszen mindnyájan egy csapat vagyunk: Isten serege.