A mi titkainkat ki hordozza? – Másodjára találkoztak a női lelkészek

Frissítve: 2016.02.23. 12:09
Beküldte galambos - 2015, október 19 - 15:40
Budapest – Az evangélikus lelkésznők 2015. október 17-én megrendezett második találkozójának témája a titok volt. Az alkalom során sok titokra fény derült – többek között arra, hogy mit jelent a titok az Ó- és Újszövetségben, van-e a lelkészek titkainak helye vagy hogy miért ne hordozzuk túl sokáig sötét családi titkokat?

titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké. (5Móz 29,28)

A Gyülekezeti és Missziói Osztály munkatársa, a főszervező Balogh Éva lelkésznő bevezető áhítatában a fenti ige alapján azt latolgatta, vajon létezik-e protestáns misztika és miért érdemes evangélikusként foglalkozni a titkokkal. „Azért, mert a titkok izgalmassá teszik az életet, zavarba hoznak, a jól bejáratott védekezési mechanizmusaink nem működnek velük szemben. A titkok az Úréi, ezért mindig az ő jelenlétére emlékeztetnek” - hangoztak a bevezető áhítat elgondolkodtató szavai.

Ezután Brebovszky Éva, lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem újszövetség tanszékének tanára előadása következett A titok teológiájáról, melynek keretében pontos meghatározást kaptunk a titokról, a hozzá kapcsolódó szavak jelentéséről és az ehhez köthető újszövetségi igehelyekről, valamint a titok egyháztörténeti hátteréről. Megtudhattuk, hogy Pál apostolnál összesen 21-szer szerepel a titok szó, valamint, hogy a krisztusi titok nem egy múltban lezáródott, titkolni való eseményt jelöl, hanem egy múltban, jelenben, jövőben egyszerre létező, mozgásban és jelen lévő valóságot, amit teljes egészében sosem láthatunk, de amelybe bepillantást nyerhetünk.

Előadásának végén pedig azt hangsúlyozta: „Nekünk, lelkészeknek méltóságot adhat a tudat, hogy ez a titok ránk bizatott. Önbecsülést, hogy letéteményesei vagyunk Isten titkának és ezt a titkot megoszthatjuk másokkal. Mert ez a titok nem lesz kisebb attól, hogy lelepleződik.” Az előadás végén kiemelte: „Luther Márton úgy tartotta, hogy a bajok, a szenvedés, a halál Isten álarcai, a Larva Dei, amelyek mögött mégis ott rejtőzik a Mindenható Isten, a kegyelem és a szeretet Istene.”

A lelkipásztori titokról Simon Réka lelkésznő beszélt, előadását azzal nyitotta, hogy megkérdezte a jelenlévőket: „ti fordultatok-e már lelkigondozóhoz a titkaitokkal?” A kérdésre válaszul adott mély csönd jelezte, hogy itt bizony komoly titkok rejtőzhetnek – erre pedig az előadást követő beszélgetésben fény is derül: a lelkészek közötti bizalmatlanság, a belterjes egyházi közeg és a személyes szégyenérzet mind közrejátszhatnak abban, hogy a lelkészek nem fordulnak egymáshoz a gondjaikkal, így az ő titkaikat tulajdonképp nem hordozza senki, azok nem egyszer kibeszéletlenek, feldolgozatlanok maradnak. Visszatérve az előadáshoz, Simon Réka a körök megrajzolásának szükségességéről beszélt: „ha valaki megérkezik hozzám a titkával, az azt jelzi, hogy többé-kevésbé Isten közelében szeretne maradni. Meg kell rajzolni egy képzeletbeli kört magunk köré, ami nem enged be mást hármunk közösségébe. De szükséges az én saját köröm megrajzolása is: hogy az ő titkai ne váljanak a sajátommá, az ő terhe ne nyomja az én vállamat. De mi van, hogyha – miután ő elment és a titkait itt hagyta – nem tudom letenni az ő csomagját, mert izgalmas volt a beszélgetés vagy nagy megtiszteltetésként élem meg, hogy rám bízta ezeket?” Ezeket a titkokat mégis, előbb utóbb te kell tenni, hiszen „én vagyok a titokért, nem a titok értem.” Simon Réka két másik, nagy kihívásra is felhívta a figyelmet: az egyik, amikor nem tudod eldönteni, hogy a barátod, rokonod, családtagod barátként vagy lelkigondozóként fordul hozzád. „De az is előfordulhat, hogy nekem kell kilépnem a találkozásból, mert már nem bírom el az illető titkát. Főként, hogyha csak arra használ, hogy egy időre megkönnyebbüljön és aztán folytathassa szörnyű titkokkal terhelt életét” – az előadó itt egy hűtlen férj példáját hozta.

Perintfalvi Rita Bécsben működő katolikus teológus doktor volt a nap harmadik előadója, egyben az egyetlen, aki nem evangélikusként volt jelen az eseményen. Az írásaival a magyarországi világi médiában is nagy port kavaró teológus ezzel a személyes vallomással kezdte: „a saját egyházamban megkaptam már kritikaként, hogy az a teológia, amit én képviselek, annyira progresszív, hogy már-már protestáns.”

A messiási titok, mint az Ószövetség legnagyobb titka című előadásában összegezte és párba állította az ószövetségi és újszövetségi igehelyeket, amelyekben utalás történik a Messiásra és az üdvtörténetre. „Amikor az Ószövetségben a Messiásról beszélnek, az a legnagyobb titok, mert még nem jelent meg.”

Előadása tűpontos részletességgel mutatta be azokat a már-már hátborzongató utalásokat, amelyeket az ószövetségi próféták tettek az újszövetségi történésekre: a születés helyének megjelölésétől, a fogantatás körülményeitől kezdve a gyermekmészárláson át, egészen az árulásig és a harminc ezüstig. (Tudták például, hogy az ószövetségben harminc ezüstöt ért az a rabszolga, akit agyontaposott egy ökör?) Az előadás hallgatói a hozzászólásokban kiemelték: bár az Ószövetséggel és az Újszövetséggel külön-külön foglalkoznak, új élmény volt számukra egymás mellett látni a párhuzamokat.

A nap utolsó előadója Frenkl Szilvia klinikai szakpszichológus és szupervizor volt, aki Titok a családban címmel beszélt a származás titkairól. „A családi titkokat nem szoktuk transzcendens magasságokba emelni, pedig a messiási titok egyben származási titok is” - kezdte az előadó. Majd kiemelte: „minden családban vannak származási titkok – például egy nagybácsi, akiről jobb nem is beszélni. És minél inkább merev egy család a szabályszerűségeket illetően, annál több titok gyűlik fel ott.” De miért jó a nyomasztó családi titkoktól megszabadulni? „Mert ha gyerekként vigyáznom kell minden szavamra, biztosan nem leszek kreatív. Ha egy ilyen titkot megtudunk, az reményt ad és helyre kerülnek a dolgok” - mondta a szakember, aki arra is felhívta a figyelmet: a titkokat valójában a szégyen termeli, ezért „soha ne mondjuk azt a gyereknek, hogy szégyelld magad, mert ez azt jelenti, hogy kívül helyezzük a család közösségéből. Azt éreztetjük vele, hogy most valami olyat tett, amit nem szokás, ami itt nem elfogadott. Emiatt a gyerek kiközösítést él át, ami sokkal mélyebb nyomot hagy benne, mint amekkorát a szülő szeretne hagyni egy ilyen mondattal.”

A találkozónak a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség adott otthon. Az eseményen a főszervező Balogh Éva kiemelte, hogy bár ezeknek a találkozóknak az a célja, hogy a lelkésznők saját tapasztalataikat megoszthassák egymással egy-egy érdekes teológiai kérdés mentén, korántsem szeretne zárt körű női csoportot: ezek a találkozók férfiak felé is abszolút nyitottak. A színvonalas ellátás és szervezés azt bizonyítja, hogy minden érdeklődő számára érdemes lehet figyelemmel kísérni ezt a rendezvényt.

Forrás: evangelikus.hu
Szöveg: Laborczi Dóra, fotó: Laborczi Dóra, Balogh Éva, Völgyessy-Szomor Fanni

Fotógaléria ITT.