Lelki töltekezést is kínált a Tarisznya – Evangélikus udvar a Művészetek Völgyében

Frissítve: 2022.09.12. 18:50
Beküldte galambos - 2021, augusztus 5 - 09:42
Családias hangulat, értékorientáltság, közvetlenség – mindezt megtalálhatták a látogatók a Tarisznya evangélikus udvarban, Taliándörögdön. Egyházunk idén már negyedik alkalommal volt jelen a Művészetek Völgye fesztiválon. A július 23. és augusztus 1. között megrendezett programkavalkád ideje alatt az evangélikus templomban és az udvarán az érdeklődők például megismerkedhettek a „beszélgető egyházzal”, találkozhattak önmagukkal, de „zarándokúton” is sétálhattak Dörögd és Kapolcs között, vagy éppen csak megpihenhettek a templom hűsítő árnyékában.

Az egyházunk országos irodájának gyülekezeti és missziói osztálya által szervezett Tarisznya udvar idén is színes programokkal és lelkes, a hit, a teremtésvédelem, az oktatás és az önismeret kérdéseire is nyitott látogatókkal telt meg.

Németh Zoltán evangélikus lelkész, az osztály vezetője elmondta: „A nyitottságnak, az elfogadásnak egy olyan szigete lett az udvar, ahova bárki anélkül jöhetett be, hogy attól kellett volna tartania, hogy megszólnák vagy kirekesztenék.”

És hogy mit találhatott itt, aki bement? Többek között volt szabadulószoba, megújult labirintus várta az érdeklődőket, a Láthatatlan Színház interaktív előadásokat kínált, a szerencsekerék-forgatás sem maradt el, valamint az evangélikus nevelési intézményekkel is meg lehetett ismerkedni.

Az ön- és az istenismeret útjain

A Tarisznya udvar programja mindennap a templomban kezdődött: a fesztiválozók és Taliándörögd lakói zenés áhítatokon, vasárnap pedig istentiszteleten vehettek részt. Az idei év egyik különlegességének számított a Barcza Katalin meseterápiás szakember által A hétlábú paripa című mese alapján megálmodott meselabirintus.

„A látogatók nyitástól zárásig járták a meseterápia módszereivel berendezett labirintust, amelyben a mese és az emberi élet összefüggéseivel és az ezekhez kapcsolódó bibliai gondolatokkal lehetett megismerkedni. Ez egy mély, önmagunkat kereső, értékeinket, elakadásainkat feltáró fizikális és lelki utazás – fogalmazott Németh Zoltán. – Beszélgettünk is a labirintust végigjárókkal; tapasztalhattuk, hogy megérintette őket, amit átéltek. Jelzik ezt a vendégkönyvbe írt visszajelzések. Például: »A megoldások, a kulcs, a világosság mind bennünk vannak, csak időről időre emlékeztetnünk kell magunkat. Ez a kis utazás erre tökéletesen alkalmas. Köszönöm!« »Mindennap körbe kellene mennie egyszer mindenkinek.« »Ez a meselabirintus valóban közelebb vezetett magamhoz. Kívánom, hogy minél több emberhez eljuthasson, minél többen érezhessék az útjárás után a megkönnyebbült érzést. Isten áldását kívánom minden készítő és résztvevő számára!«”

Ehhez hasonló utazásra invitált a Láthatatlan Színház csapata is.

A Balaton-felvidék csodálatos természeti kincseinek felfedezésére is vállalkozhattak a fesztiválozók, ha elindultak a Kapolcsot és Taliándörögdöt összekötő, hat kilométer hosszú, nyolc állomásból felépített zarándokúton. „Ezen is sokan vettek részt. A zarándokút végállomása a Tarisznya udvarban volt. A zarándokok itt le tudtak ülni, lehetőségük volt az átélt élményekről beszélgetni, megpihenni – tudtuk meg az udvargazdától. – Ezenkívül egyházunk Ararát teremtésvédelmi munkacsoportjának köszönhetően a Digitális Vándor applikáció segítségével a pusztai vándorlás bibliai történetével ismertettük meg a túrázni vágyókat.”

Közös felelősségünk

„Az egyház csak akkor egyház, ha jelen van mások számára” – vallotta a mártír német evangélikus teológus, Dietrich Bonhoeffer. Mint minden kornak, jelenünknek is nagy kihívása, hogy választ találjunk arra a kérdésre: miként lehet a hitünkből következő küldetésünket gyakorolni, a Szentírás üzenetét felvállalva miként lehetünk jelen embertársaink számára? Tomáš Halík cseh római katolikus pap, filozófus, teológus, a prágai Károly Egyetem szociológiaprofesszora így fogalmaz: „Ma arra van szükség, hogy a hit provokáció legyen, mélyebb töprengésre ösztönözzön, nehéz kérdések felvetésére bátorítson. Isten sokszor szívesebben látogat meg bennünket kérdés formájában, mint megnyugtató válaszként.”

Keresztény identitásunkból fakadóan nem törekedhetünk pusztán a saját szűkebb környezetünk és a magunk jólétére, hanem szükség van arra is, hogy krisztusi lelkülettel az elesetteknek, a nélkülözőknek, a perifériára kerülteknek, a megkülönböztetést elszenvedőknek a testvérei, segítői, szószólói is legyünk. Ez megmutatkozott az evangélikus udvar szellemiségében is.

„Ma különösen is fontos kiállni a keresztény értékek mellett és különböző módokon képviselni őket – fejtette ki Németh Zoltán. – A Tarisznya udvarban mi ezt az áhítatokon túl többek között az Egymásra lépni tilos! társasjátékkal is képviseltük. Ez kimondottan a kisebbségek és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok körülményeivel foglalkozik. Szó van benne az életkörülményekről, a jogszabályi háttérről, statisztikai adatokról. Nagyon izgalmas, szemet felnyitó »játék«, amely rávilágít a vakok, siketek, mozgássérültek vagy az üldözöttek és vándorlók helyzetére.”

Az evangélikus lelkész azt is elmondta, hogy a társadalmilag hátrányt szenvedőkkel több program is foglalkozott: az Amnesty emberi jogi tanoda előadásain és az azokat követő beszélgetéseken a kisebbségek helyzete, az előítéletek kerültek fókuszba, míg a Tandem Színház Kóbor Szálló – Tündérmese a hajléktalanságról című interaktív előadásán vagy a Szociopoly 2.0 színházi társasjátékban a mélyszegénységben élő testvéreink lét- és életkörülményeinek, valamint a szolidaritásnak a kérdésével találkozhattak a látogatók.

Játékos ismeretszerzés

Nagy zsibongás, közös gondolkodás jellemezte az evangélikus nevelés sátrát. „Itt különböző korosztályoknak készült tesztek kitöltésére nyílt lehetőség az országos iroda nevelési és oktatási osztálya munkatársainak jóvoltából. A tudáspróbával meglehetősen sokan éltek. Ezenkívül számos pedagógiai kérdés szóba került, és a betérők megismerkedhettek evangélikus oktatási intézményeinkkel is” – mondta Németh Zoltán.

A sátrat az érdeklődőkön túl evangélikus öregdiákok is örömmel látogatták. Egy nagy térkép segítségével a fesztiválozók által létrejött a Művészetek Völgyének kapcsolati hálója. „Unokáink is enni fogják” – e mottó jegyében a látogatók megoszthatták a többiekkel kedvenc – családi hagyományként őrzött vagy saját – receptjeiket, gazdagítva az e célból nyitott szakácskönyv lapjait. Egyházunk egyúttal – az úrvacsora évére is utalva – az asztalközösségre is felhívta a figyelmet.

Újrahasznosítva

A tudásszerzés kreatív lehetőségét nyújtotta az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának munkatársai által felállított két szabadulószoba is. A játékos kedvűek az egyikben a reformáció történetével ismerkedhettek meg, a másik szobából való „kiszabaduláshoz” pedig az egyházi ünnepek ismeretére volt szükség.

„Az Ararát teremtésvédelmi munkacsoportnak köszönhetően olyan kézműves-foglalkozásokat is tartottunk – rendszerint telt házzal –, amelyeken a teremtett világ megóvására, tárgyaink megbecsülésére, az újrahasznosítás fontosságára hívtuk fel a figyelmet – folytatta a beszámolót Németh Zoltán. – Többek között táskák, ékszerek, pólók készültek korábban kidobásra szánt tárgyakból. Nagy örömünk, hogy az utóbbi években a Művészetek Völgyének szervezői is arra törekednek, hogy csökkentsék a fesztivál ökológiai lábnyomát. Az udvarban – természetesen – mi is újrahasznosítható poharakat használtunk.”

Fesztiválozókkal saját terepen

Az egyház jelenléte nem korlátozódik a templomokra: legyünk ott mindenütt, ahol emberek vannak – talán így foglalhatnánk össze egyházunk törekvését. Ezért voltunk megtalálhatók a Művészetek Völgye fesztiválon, a koncertek, előadások forgatagában is.

És hogy milyen volt a fogadtatás? Németh Zoltán ezt így foglalta össze: „Keresett, ismert és szeretett helyszínné váltunk. A fesztiválozók nyitástól zárásig érkeztek hozzánk. Pont azt keresték, amit évek alatt hangulatban és szellemiségben kialakítottunk. A rengeteg kiváló koncerttel, előadással mi nem kívántunk versenyezni, pihenősebb, elgondolkodtató, beszélgetéseknek teret adó, elsősorban gyermekek és családok számára vonzó, napközben látogatható programokra specializálódtunk.

A fesztivál önkéntes munkatársai évek óta, de idén különösen is hangsúlyozták, hogy számukra »a Tarisznya a legjobb udvar«. Ez a visszajelzés elsősorban az emberséges hangulatról szól. Visszajáró vendégeink is újra és újra mondják, mennyire jó, hogy itt vagyunk. Ez mutatja, hogy egyházunk jelenléte örvendetes a fesztiválozók számára, hiszen itt »saját terepen« tudnak találkozni a hit és ebből következően önmaguk kérdéseivel. Ehhez elengedhetetlen, hogy nem feszélyezett, hanem közvetlen beszélgetésekre adunk lehetőséget. Ezért is lehet, hogy vendégkönyvünkben ilyen bejegyzések születtek: »Köszönjük a szeretetet, amit itt kaptunk!« »Csodás megélni, hogy lelki tartalékaink sosem fogynak el, csak a forrásról ne feledkezzen meg az ember!«”

(Forrás: Evangélikus.hu)