„Nem jó a lelkésznek egyedül, képezzünk hozzá szolgatársakat”

Frissítve: 2019.09.25. 10:25
Beküldte galambos - 2019, szeptember 25 - 10:24
Fülsimogató zsibongás töltötte be egyházunk országos irodájának átriumát szeptember 21-én, szombaton. Kisdiákokra emlékeztető, izgatott csevegés hallatszott innen is, onnan is. És valóban iskolává alakult aznap az Üllői úti székház: a szervezők számára is örömtelien-meglepően sokan, több mint százharmincan vettek részt a most induló gyülekezetimunkatárs-képzés első alkalmán.

A megjelenteket – mind a résztvevőket, mind a képzés szakmai-tartalmi felelőseit – Krámer György, az országos iroda vezetője köszöntötte a józsefvárosi gyülekezet Üllői úti templomában. Rövid üdvözlő beszédében kiemelte, miért is fontos, hogy a lelkészeknek legyenek olyan munkatársaik a gyülekezeti tagok között, akik az odaszánás lendületén túl tudással is rendelkeznek az általuk felvállalt feladat terén.

„Nem jó a lelkésznek egyedül, képezzünk hozzá szolgatársakat” – ez a mottó már a képzés tavaszi meghirdetésekor is hangsúlyosan előkerült, és ezt a gondolatot vitte tovább nyitóáhítatában Gáncs Péter nyugalmazott püspök, a program koordinátora is, felhívva a figyelmet a teremtéstörténetben arra a mozzanatra (1Móz 2,4–15), hogy Isten nem a saját örömére építette a kertet, hanem embereket is szeretne benne látni, és meghívja őket – és így bennünket is –, hogy legyenek a munkatársai.

De Isten nem csupán munkatársakat keres, hanem valódi szeretetkapcsolatra vágyik velünk! Erről már Németh Zoltán, a gyülekezeti és missziói osztály vezetője beszélt személyes hangú, továbbgondolkodásra biztató előadásában, kiemelve: feladataink, szerepeink nélkül is teljes értékűek vagyunk – mert Isten gyermekeinek mondhatjuk magunkat. Az őhozzá tartozásunk, „istengyermekségünk” az egyetlen tulajdonunk. Az Úristen mindig várja a velünk való találkozást, és a „szentek szentjében”, a szívbéli kápolnában bármikor találkozhatunk vele.

A délelőtti közös alapozást követően a résztvevők négy képzési területen – gyermekmunka, ifjúsági munka, diakónia, stratégia –, nyolc csoportra bontva az országos iroda munkatársai, képzett trénerek vezetésével kezdhették meg szakirányú tanulmányaikat szerte a székházban. A nap végén aztán még egyszer összegyűlt mindenki a templomban, hogy áttételesen, de részesei legyenek az oltárképen is megfestett jelenetnek: ahogy a Mester a festményen Nikodémus vállára tette a kezét, úgy Jézus minket is megérint, hogy áldássá váljunk mások számára.

Forrás: evangelikus.hu, szöveg: Vitális Judit, fotó: Németh Zoltán