Egy kis földi mennyország – Országos Evangélikus Zenetábor

Frissítve: 2019.08.16. 14:39
Beküldte galambos - 2019, augusztus 16 - 14:37
Budapest – A Gyülekezeti és Missziói Osztály szervezésében augusztus 4. és 10. között rendeztük meg az országos evangélikus zenetáborunkat. A hét témájaként az alábbi ézsaiási igét választottuk: Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a Föld határáig, akik tengerre szálltok, és ami a tengert betölti, a szigetek és a lakóik” (Ézs 2,10).

Vasárnap délután 16 bátortalan gyerkőc érkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumába. Nem igazán sejtették, hogy mi fog velük itt történni. Mi pedig már nagyon izgatottan vártuk őket.

A lepakolás után ismerekedős játékokkal készültünk nekik. Barátkoztunk a helyszínnel és egymással. Lassan feloldódott mindenki. Már nem voltunk egymás számára olyan idegenek, így a tábort egy áhítattal nyitottuk meg.

Reggelente ébresztőóra helyett gitáros énekre kelhettünk. Majd minden reggel és este közös áhítattal kezdtünk és zártunk. A hét témájának középpontjában a szeretet állt. Játszottunk és beszélgettünk az Isten szeretetéről, embertársaink szeretetéről. Arról hogy szeretetből, hogyan kell élnünk és a társainkkal bánnunk.

Majd a reggeli áhítatok után a délelőtt és délután fő napirendje a hangszer tanulás és gyakorlás volt.

Nagy csodálattal néztük a gyermekek tehetségét és motivációját, ahogyan ismerkednek egy-egy hangszerrel és napról napra bontakoznak ki az ismeretükben. A sok tanulás és gyakorlás mellett nem feledkeztünk meg arról sem, hogy jól érezzük magunkat. Szabadidőben lehetett társasozni, kézművesedni, labdázni, focizni, trambulinozni.

A vacsora előtt pedig közös csapatjátékokkal versenyeztünk egymás ellen. Megélve a szurkolás, az izgalom és a közösségi élmény minden pillanatát.

Hétfőn rövid egyperces feladatokban kellett megmutatnia mindenkinek az ügyességét. Ezzel mindenki a saját csapatának gyűjtötte a pontokat.

A második nap számháborút rendeztünk. A játék végére bár vészesen megcsappant a játékosok száma, mert folyamatosan estek ki a gyerekek, de így is az egyik csapat el tudta csenni az ellenfél zászlóját.

Szerdán kastélyjátékot játszottunk, ahol a gyerekeknek nyomozniuk kellett és felderíteni a rejtélyt, miközben a vezetők egy-egy szereplő bőrébe bújtak.

Másnap késő délután vízi csatáztunk, ahol sikerült mindenkinek csurom vizessé válnia. A játék közben titokban ment a szervezkedés, hogy bizony megtréfáljanak engem. Még véget sem ért a játék, hirtelen rám zúdult egy nagy vödör víz, aztán jött egyik a másik után. Jó kis ramazúri és nevetés kerekedett belőle.

Talán nem is véletlen, hogy ez volt az a nap, amikor vezetőként éreztük, hogy túlpörgött a társaság. Mindenki önfeledtté vált. Vacsoránál a kis csapat éneklésbe is fogott, és jó volt megtapasztalni, hogy az egész héten, áhítatokon énekelt dalok kötetlenebb formában is felcsendülnek.

Péntekre már érezni, lehetett a levegőben, hogy ez az utolsó teljes napunk, amikor együtt vagyunk. Sorban jöttek oda hozzám, hogy nem szeretnének hazamenni, és mi lenne ha még maradnánk. Ezen a délutánon pedig már nem is a játéké volt a főszerep. A zenekarok utoljára elpróbálták, gyakorolták a héten megtanult dalaikat. Aztán izgatottan vártuk az estét, hogy mindenki megmutassa, ki mit tud. Természetesen a zene foglalta el a központi helyet, de akadtak táncos, verses bemutatók is. Mi pedig lenyűgözve csodáltuk a kis tehetségeinket.

Az utolsó estét kiélvezve, egy kicsit megnyújtottuk a lefekvés időt, és rendeztünk a gyerekeknek egy éjszakai bátorságpróbát. A zárt udvaron olykor ijesztő feladatok elé állítottuk őket.

Szombaton elérkezett a pakolás ideje, és mi behúzott bőröndökkel vártuk az indulás pillanatát.

Azonban nem maradhatott el még a záró istentisztelet, ahol a héten szerzett kincseinkkel búcsúztunk egymástól. Beszélgettünk arról, hogy nem földi kincseket kell gyűjtenünk, hanem mennyei kincseket, mert ez az, ami a miénk marad.

Talán nem túlzás, ha azt írom ez a hét olyan volt, mint egy kis földi mennyország. Egy biztos, én annak éreztem. A sok nevetés, csillogó szempár, a közös örömzenélések miatt, a vicces megszólalások, apró elszólások okán, amiken jókat tudtunk derülni. Nekünk, akik részt vehettünk ebben, ezek biztosan örök emlékek maradnak. A sok kedves szó, és az együtt töltött idő élménye. Megszerettük egymást és úgy tértünk haza, hogy már a jövő nyarat várjuk, mikor újra találkozhatunk egymással.

Ha e rövid beszámoló olvasása után azt érzed lemaradtál vagy kimaradtál valamiből, csatlakozz hozzánk jövőre! Te is részt vehetsz zenei táborunkban, ahol kedves vezetők, rengeteg játékkal és sok-sok zenéléssel készülnek nektek. Ha figyeled február, március környékén a gyulmisz.lutheran.hu honlapot, akkor csatlakozhatsz ehhez a szuper táborhoz.

Képgaléria:

Videó: