Tanítványok lehetünk! – Több mint másfél ezren voltak az evangélikus presbiterek országos találkozóján

Frissítve: 2022.11.07. 18:44
Beküldte galambos - 2022, szeptember 26 - 18:03
Gyülekezetek és intézmények vezetői, illetve munkatársai számára rendezett konferenciát szeptember 24-én Budapesten, a Hungexpo C pavilonjában a Magyarországi Evangélikus Egyház. Az evangélikus presbiterek országos találkozóján összesen ezerhatszázan merítettek erőt további szolgálatukhoz abból, hogy Jézus elfogadta és elhívta őket, és az ő tanítványai lehetnek.

A Johann Gyula vezette budapesti evangélikus rézfúvósok köszöntötték az evangélikus presbiterek országos találkozójára (EPOT) érkezőket, akik aztán a hivatalos megnyitó előtt Bence Gábor egyházzenésznek, az Evangélikus Kántorképző Intézet igazgatójának vezetésével közös énekléssel hangolódtak az egész napos együttlétre. Közösen szólaltatták meg a 475. éneket is, amely a nap mottóját adta: „Elfogadtál és elhívtál…” A jelenlévőket a nap házigazdái, Zászkaliczky Anna Eszter, egyházunk országos irodájának kommunikációs referense és Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület felügyelője, az alkalom egyik főszervezője üdvözölték.

Prőhle Gergely országos felügyelő a mindennapi H-vitamin fontosságáról szólt köszöntőjében. A közös éneklés során együtt zengett, Dicsérjük Istent (EÉ 52) kezdetű ének egyik sorát kiragadva arra biztatta a jelenlévőket, ki-ki „buzgó hálát vigyen oltárára”. Mint mondta, Paul Gerhardt énekszerző veszedelmek, tragédiák közepette írta ezt az éneket, és ilyen tapasztalataink mindannyiunknak vannak, akár közvetlen közelről, akár kicsit távolabbról. Érdemes azonban a veszteségekre, a nehézségekre úgy tekinteni, mint amelyek egyúttal lehetőségeket is rejtenek: kellő kreativitással megragadhatjuk és kibontakoztathatjuk ezeket. Feladatainkhoz a hálaadásból meríthetünk erőt, arra pedig mindig van okunk, mégpedig azért, mert Isten velünk van, közöttünk van. És ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor örömmel tudjuk végezni szolgálatunkat.

Kovász vagyunk?

Egy igen aktuális téma, a néhány napon belül elkezdődő népszámlálás adta az apropóját Hafenscher Károly bibliatanulmányának. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatója Megszámláltatunk… című, Jer 3,22-ből kiinduló előadásában megannyi ó- és újszövetségi történeten keresztül mutatta meg, hogy egyfelől Isten a számok Ura, ugyanakkor ő egészen másként számol, mint mi.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy Isten újra és újra azzal a kérdéssel szembesíti népét és így minket is, hogy az erő, a hatékonyság vagy épp a győzelem a létszám függvénye-e, vagy attól függ, hogy rábízzuk magunkat, és számolunk az ő ígéreteivel. „Isten mindannyiunkat megszámlál és számontart, együtt is, és egyenként is. És ha a nevünk fel van írva a mennyben, akkor annak nagyszerű következménye van: a kiteljesedő, az örök élet” – hangsúlyozta Hafenscher Károly.

A zsinat lelkészi elnöke utalt arra, hogy a világ és az egyház is az állandó növekedés bűvöletében él. Ehhez kapcsolódóan tette fel a kérdést: vajon amikor Isten azt mondja, „megszaporítom szolgámnak, Dávidnak az utódait és a lévitákat, akik nekem szolgálnak”, akkor lehetséges, hogy nem vagy nemcsak kvantitatív (számszerűen kifejezhető) növekedésre gondol, hanem kvalitatív (minőségi) gyarapodásra is? Ezt támasztja alá, hogy Isten sajátos számtana nem az emberi logika szerint működik, nála a kevesebb több: jobban becsüli a szegény asszony két fillérjét, és nagyobb az öröme egyetlen bűnös megtérésén.

Vajon miért várjuk a népszámlálás eredményeit? – tette fel újabb provokatív kérdését Hafenscher Károly. Azért akarjuk tudni, hányan vagyunk, hogy impozáns és tekintélyes képet tudjunk mutatni kifelé? Vagy a misszióhoz szeretnénk reális képet nyerni? És számolunk-e az egyházat létrehozó, megújító, fenntartó, célba juttató Lélekkel? „A lényege szerint mindig kisebbségben élő kereszténység jó, ha tudja, ereje és jövője csak Istenben van” – húzta alá.

A kevés mindig hatékonnyá válik Isten kezében, gondoljunk csak a csipetnyi sóra, a mustármagra, a kovászra. Utóbbiból már kétszázaléknyi is elég ahhoz, hogy átjárja az egész tésztát. Mi vagyunk ilyen kovászok Magyarországon…? Betöltjük küldetésünket? Vagy ahelyett, hogy átjárnánk a világot mi, az egyház, Isten már itt működő országa, a világ jár át minket? Tartsunk ebben is önvizsgálatot! – mondta az előadó.

Amikor Jézust arra akarják rábírni, hogy árulja-e, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek, ő az egyes emberre mutat: Igyekezzetek bemenni az Isten országába! (Lk 13,23) Mert Isten célja egyértelmű: azt szeretné, hogy minden ember üdvözüljön. A mi küldetésünk – foglalta össze Hafenscher Károly –, hogy amikor szolgálunk, akkor azt összefogással tegyük, az Istenre való ráhagyatkozással, ugyanakkor józanul, egyszersmind pedig felszabadultan, kényszer nélkül. Mert „mi nem elvárt számokat teljesítünk, hanem Isten országát építjük”.

A magvetés soha nem hiábavaló

A bibliatanulmányhoz kapcsolódó panelbeszélgetésben Szlaukó-Bobál Orsolya ceglédi lelkész két-két lelkipásztort (Deák Lászlót Kispestről és Kovács Viktort Ajkáról), illetve gyülekezeti felügyelőt (Ratkay Dorottya hitoktatót, vallásszociológust Gyomáról és Pesti Fruzsina jogászt Legéndről) kérdezett, többek között arról, véleményük szerint kik vallhatják magukat evangélikusnak a népszámláláson.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy ha valaki nálunk hallja meg Isten szavát, elkötelezett valamelyik közösségünk iránt, odatartozónak érzi magát, és részt vállal a terhek hordozásában, az bátran vallhatja magát evangélikusnak, függetlenül attól, hogy mely felekezetben keresztelték meg.

A presbiterek, önkéntesek aktivizálásával, bevonásával kapcsolatban az merült fel kérdésként, vajon hogyan lehet megszólítani másokat ahhoz, hogy ne csak az „erős magra” lehessen számítani. Elhangzott, hogy ha valaki magáénak érez egy kezdeményezést, ha talál személyes kapcsolódási pontot, ha egy általa addig hiányolt dolog megvalósításához kérik a segítségét, akkor sokkal könnyebb bevonni a feladatokba, illetve akkor a saját alkalmatlanságérzetén is könnyebben túl tud lépni. Szó esett az ijesztő időhiányról, amelynek a szorításában élik mindennapjaikat a presbiterek, a folyamatos lelkiismeret-furdalásról és szétszakítottságról, hogy egyszerre életük több területén kellene helytállniuk.

A panelbeszélgetésben a résztvevők természetesen érintették az iskolai hitoktatásnak a gyülekezeti életre való hatását, a koronavírus-járvány hozta nehézségeket és a közösségi alkalmak újraindulása után jelentkező kihívásokat is. Szó esett arról, hova vezet egy közösség életében, ha nincs helyben lakó lelkésze, és arról is, milyen új utakat érdemes kipróbálni. Elhangzott, milyen fontos tudatosítani magunkban, hogy a mi feladatunk a magvetés, és az soha nem hiábavaló. Egy-egy mondatunk, cselekedetünk bármikor jó talajba hullhat. A növekedés, a szárba szökkenés ugyan később jön, de Isten országának épüléséhez itt és most van szükség a bizonyságtételeinkre.

A délutáni programban összesen öt szekcióban egy-egy „felszólításon” gondolkodtak közösen a résztvevők. Szabóné Mátrai Marianna és Sefcsik Zoltán vezetésével a Merítsünk spirituális forrásainkból! témát, Pángyánszky Ágnes és Koczor Tamás révén a Tanuljuk a Krisztust! gondolatot járták körbe. Fábri György és ifj. Zászkaliczky Pál szekciója az Éljük meg a hitünket!, Mesterházy Balázs és Heinczinger Orsolya foglalkozása a Működjünk együtt, mint egy test tagjai!, Szabó B. András és Pongráczné Győri Boglárka csoportja a Látni, látszani, láttatni! címet viselte. A szünetben a lehetőségek piaca révén egyházunk különféle intézményeinek, szolgálatainak gazdag kínálatával ismerkedhettek a jelenlévők.

 
Ti adjatok nekik enni!

Az EPOT záró istentiszteletének liturgiájában Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke és Korányi András, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese működött közre. Az énekek a fóti Evangélikus Kántorképző Intézet Mandák kórusának (karnagy: Kertész Péter és dr. Kretz István) és Bence Gábornak a kántori szolgálatával szólaltak meg. A prédikáció alapjául az ötezer ember megvendégelésének története (Mk 6,30–44) szolgált. Fabiny Tamás elnök-püspöknek, az Északi Egyházkerület lelkészi vezetőjének igehirdetését Végh Lajos képzőművész homokanimációja és Pozsár Eszter előadóművész szaxofon-, illetve fuvolajátéka gazdagította.

Mint a juhok pásztor nélkül: ilyennek látta Jézus az őt körülvevő embertömeget – fogalmazott igehirdetésében Fabiny Tamás. Dezorientáltak, fáradtak, éhesek voltak. Siettek, hogy odaérjenek, és találkozzanak vele, de nem vittek magukkal semmit, „csak betegeiket a vállukon és gondjaikat a szívükben. Most is vannak körülöttünk ilyen emberek, akik egyetlen »kosárral« kelnek útra, és bolyonganak a világban. Vegyük észre őket!” – intett mindenkit az elnök-püspök, majd a tanítványokra irányította a figyelmet, és megállapította: semmi szánalmat nem tanúsítottak a sokasággal szemben. „Hozzájuk hasonlóan mi is gyakran vagyunk érzéketlenek mások dolgai iránt” – szembesítette a jelenlévőket. Jézus magatartása kapcsán az igehirdető azt emelte ki: ő nem hagyta magát eltántorítani, hanem világosan kiadta a feladatot a tanítványoknak: „Ti adjatok nekik enni!”

Fabiny Tamás mellékszálként elmondta: a történet egy új olvasata, értelmezése szerint a valódi csoda nem az öt kenyér és a két hal megszaporítása volt, hanem az, hogy Jézus rávette az embereket, vegyék elő, amit rejtegettek, és osszák meg egymással. A maradékok összeszedése kapcsán pedig a takarékosságot, a felelőtlen pazarlás helyett a gondos felhasználást emelte ki.

„Jézus országában megvalósul az igazságosság, és méltósága van minden embernek” – fogalmazott az elnök-püspök, majd rámutatott: jóval többről van azonban szó a történetben, mint egy szociális kérdés megoldásáról. Jézus ugyanis – csakúgy, mint később, az utolsó vacsora alkalmával – vette a kenyeret, megtörte, és tanítványainak adta. „Ő ma is közösségbe vonja az embereket. Akkor lehetünk felelős vezetők, ha hagyjuk, hogy Jézus vezessen minket. Akkor tudunk másokat táplálni, ha ő táplál minket. Olyan asztalhoz hív minket, ahol ő ül az asztalfőn. Legdrágább ajándékát, testét és vérét adja nekünk. Isten szeret minket, mi is szeressük gyülekezetünk, egyházunk tagjait.”

Az úrvacsorával zárult alkalom végén a megérdemelt köszönet szavait tolmácsolták az EPOT kezdeményezőinek és „motorjainak”: Gáncs Péter nyugalmazott püspöknek és Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelőnek. Ugyanígy nagy tapsot kapott Tornay András gyülekezeti referens, az EPOT főszervezője is.

A teljes cikk és a képgaléria az Evangélikus.hu honlapon érhető el. (Szöveg: Vitális Judit, fotó: Pete Dóra)

További cikkajánló:

    Tartalmat kapott a mottó – Így értékelik az EPOT-ot a főszervezők

   „Az összetartozás érzését vihetjük tovább” – Villáminterjúk az EPOT-on – 1. rész

   Továbblépni az elhívásban – Villáminterjúk az EPOT-on – 2. rész

   Gondosan, felelősen, korrupciómentesen – Az egyházfinanszírozás témáját is érintette az EPOT

   Tanulással az elköteleződésért – EPOT-szekció arról, hogyan kövessük Krisztust

   A Szentírásra és egymásra hangolódva – Spirituális útkeresés az EPOT-on

   Evangélikusnak lenni kaland – A szórványlét missziói esélyeivel is foglalkozott az EPOT

   Fül, száj, kéz vagy láb? – Az EPOT is megmutatta: mindannyian egy test tagjai vagyunk

 

Cimkék: