Lógott az eső lába, mikor az Evangélikus Információs Szolgálat stábja egy Ikarus 311 típusú, 1971-ben gyártott busszal bedöcögött Taliándörögdre. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kuriózumnak számító tárgyi emléke egykor termelőszövetkezeti munkásokat szállított, ma naponta egyszer a szemfüles völgyjáróknak van lehetőségük leinteni és széles ablakából a festői napraforgókkal tarkított, dimbes-dombos Balaton-felvidéki tájban gyönyörködni.
Bár a megérkezés önfeledt örömét az esőfelhők némileg beárnyékolták, de ezek az evangélikus udvar csapatának kedvét nem szegték. Bárdossy Tamás, az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának gyülekezeti referense, egyúttal őstarisznyás saját kézzel ásott esővíz-elterelő árkokat az udvarban, hogy a vendégek megúszhassák (viszonylag) szárazon. Az egyik sátor alatt találtunk oltalmat, és teremtődött tér a beszélgetésre.
Ez utóbbi a Tarisznya udvar egyik védjegye: itt teret adnak a kapcsolódásnak, az udvarba látogatók aktuális érzéseinek, kérdéseinek, gondolatainak, teret adnak a játéknak, a völgypillanatok megállításának, a jelen megélésének és persze az Idő Ura érzékelésének – mindenféle direktséget és didaktikusságot mellőzve, a látogatók igényei szerint, figyelemmel, jókedvűen, szabadon. „A nyugalom szigete, ahol végre meg tudtam állni pár órára” – írja az egyik résztvevő a Tarisznya-üzenőfalon.
Kötekedés és tetoválás Tarisznya módra
Németh Zoltán, a gyülekezeti és missziói osztály vezetője, a völgyes programok tartalmi felelőse a „Kötekedő” táblát nyakába akasztva több ízben állt ki a Tarisznya udvar elé, az elvonuló völgylakókat megszólítva és egy jó „kötekedésre”, vagyis beszélgetésre híva az elköteleződés mibenlétéről és kortárs nehézségeiről. Proaktív, mi több, provokatív kezdeményezése sikeresnek bizonyult.
Elkötelezett lehet egy focicsapat szurkolója, egy különleges hivatás képviselője vagy egy elszánt környezetvédő ugyanúgy, ahogy egy visszajáró tarisznyás. A Németh Zoltán által kidolgozott, az egyházi tematikus évhez kapcsolódó kártyák segítették a „kötekedés”, vagyis a vitahelyzet kialakítását. Mindezekkel a vendégeknek az udvar munkatársai segítettek alaposan körüljárni a kérdést és átgondolni, melyek is a saját legfontosabb elköteleződéseik, azok hogyan születtek, milyen tényezők voltak rájuk hatással, közülük bizonyos helyzetekben melyik élvez prioritást. Az elköteleződés körül kialakult beszélgetések által sokszor még a beszélgetőpartnerek számára sem artikulált gondolatok kerülhettek napvilágra. Nagy felkiáltójelek és sejtelmes három pontok is kerülhettek a tarisznyákba…
Szidoly Roland, a gyülekezeti és missziói osztály gyermek- és ifjúságimunkaág-vezetője udvargazdaként már másodszor koordinálja a csapat tevékenységét. Az országos iroda dörögdi különítményét a gyülekezeti és missziói, az ökumenikus és külügyi, valamint az oktatási és nevelési osztály, továbbá az Evangélikus Pedagógiai Intézet (EPSZTI) munkatársai alkotják. Mellettük negyven-hatvan, váltásban érkező önkéntes – lelkész, teológus, középiskolás – vesz részt a tíz völgyi nap során a Tarisznya munkájában.
Látogatásunkkor ötvenegy főre készült ebéd, négyféle menüből választva mondhatták el az asztali áldást. Két éppen távozó evangélikus gimnazista pedig úti áldást kapott Szidoly Rolandtól.
Főleg a lányos apukák kedvelt helye az udvarbeli csillámtetováló szalon, amely rejtett „beszéltetőként” is működik. Bárdossy Tamás a kozmetikussal való, szelepként szolgáló könnyed beszélgetéseket hozza hasonlatként: valami ilyesmit tud nyújtani a csillámfények mellett a „tetováló”, aki tudja: a legfontosabb üzenet a szívbe van vésve.
Szobák, sátrak, időtlen terek
Bárdossy Tamás szűnni nem akaró lelkesedéssel mesélt a különböző sátrakban zajló programokról. Legalább tízféle program közül választhatnak a Tarisznya evangélikus udvar vendégei az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport és a gyülekezeti és missziói osztály közös Készműveskedés sátrának újrahasznosító, egykori Szélrózsa-pólókat leleménnyel átszabó, tarisznya- és ékszergyártó akcióitól a mélyebb önismereti utazást kínáló életút-labirintuson és a háromféle szabadulószoba útvesztőin át egészen a nevelési és oktatási osztály és az EPSZTI sátrának fontolva haladást és élethosszig tartó tanulást ígérő, Lajtorja elnevezésű társasjátékáig.
Szidoly Roland elárulta: hálás feladat az övé, mert amellett, hogy részt vesz a napi völgyes stábüléseken, ahol minden udvartól egy felelős érkezik, és ahol sok pozitív visszajelzést zsebel be a Tarisznya, „csak annyi a feladata”, hogy sátorról sátorra jár az udvarban – és ezen a ponton elégedetten mutat végig a korábbi évekhez képest még inkább kiépült és benépesült, takaros sátrakon, az időjárás miatt épp nem üzemelő, de egyébként népszerű „heverésző” hűlt helyén és a mellettünk Nagy Dániel lelkész vezetésével legalább negyven perce kis körben „lelki grillező” csapaton.
A grillsütőben a beszélgetőkártyák mellett (játék) hamburger, sonka, zöldségek – kinek-kinek ízlése szerint. A közös grillezés alapfűszerei a bizalom és a titoktartás. A résztvevők választhatnak témát a „men-tálról”, magukkal vihetik égető kérdéseiket, illetve önmagukat úgy, ahogy vannak – akár „a pácban”. A lelki grillezéseket szakavatott séfek, vagyis lelkészek vezetik, akik vigyáznak, hogy a grilltársak ne égessék meg magukat, vagy keveredjenek parázs vitába.
A Művészetek Völgyének fő szervezője, aki egy ízben inkognitóban látogatott az udvarba, és lelki grillezésbe kezdett, nem tudta eldönteni, a mélyenszántó beszélgetést színésszel vagy drámapedagógussal folytatja-e, annyira meglepő volt számára, hogy egy lelkész hivatású egyén ilyen modern szemléletű, reflektív, nyitott, elfogadó és persze humoros lehet.
A szabadulószobákról megtudhattuk: az ökumenikus és külügyi, illetve a gyülekezeti és missziói osztály munkatársait dicsérik. A jelentkezők az egyik szobában az egyházi ünnepek rejtélyeinek nyomába eredhetnek, a másikban bibliai expedíció részesei lehetnek. Volt, aki úgy keveredett ki a játékból – mesélik a tarisznyások –, hogy most már feltétlenül utánanéz, mi is az a Jn (vagyis János evangéliuma)… „Ezért vagyunk itt” – fogalmaz sokat sejtető mosollyal Bárdossy Tamás.
Benső utak, érzékek, érzékenységek
A Tarisznya mindig sokat adott a látható és tapintható mögött a láthatatlan világ, a benső utak fölfedezésére. Ezért találhattak egymásra a már szintén hosszú évek óta a völgyben tevékenykedő Láthatatlan Színházzal, amely ezúttal a dörögdi templomban kapott helyet.
A Láthatatlan Színház, miként a gyülekezeti és missziói osztály egykori munkatársának, Balogh Éva lelkésznek a nevéhez köthető életút-labirintus is az önismereti kérdések megfogalmazására és a saját válaszok keresésére inspirál. Nem kínál semmit készen, mindenért meg kell dolgozni, mélyre kell menni, ahogy a lelki grillben is a grillező maga dönt, mit tűz a nyársára. Hogy mi sül ki belőle, az azonban – sok tarisznyás „ahaélmény” igazolja – már összetett kérdés, és a kegyelem témakörébe tartozik. Az egyik résztvevő visszajelzésképp azt írta a labirintusbeli élményeiről az udvar óriási üzenőfalára: „Bár el lehetne veszni a labirintusban! Megérné.”
Mint Bárdossy Tamástól megtudtuk, sokan mintegy „kiszédülnek” a labirintusból. Szükségük van még időre a feldolgozáshoz, a tapasztaltak szavakba öntéséhez, rendszerezéséhez – ebben is segítségükre tudnak lenni a tarisznyások. Akár csak csöndes jelenléttel, meghallgatással. Amit a labirintus ígér: „A kérdések, lelki feladatok segítenek összegezni életutunk eddigi tapasztalatait, és tanulságul, erőforrásul szolgálhatnak az előttünk álló úthoz, a jövőre nézve.”
A pszichológiai mélységek mellett a szociológiai, vagyis a társadalmi kérdések, illetve a társadalmi felelősségvállalás kérdése is fókuszba kerül az evangélikus udvarban. Évek óta társul a tarisznyásokkal Lakatos Ildikó, az emberi jogi és esélyegyenlőségi nevelés mellett elkötelezett szakember. Az Egymásra lépni tilos! – Játszva könnyebb! társasjáték segítségével a résztvevők képen kaphatnak arról, mennyire behatóak az ismereteik a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokról, a mozgássérültekről és a hajléktalanokról, a romákról és a bevándorlókról, a demokráciáról és az emberi jogokról.
Az udvar kínálta programok közül az egyik legelmélyültebb élményt a Kapolcs és Taliándörögd között kiépített zarándokút kínálja, mely nyolc kilométeren keresztül egy füzet, vagyis a térkép gyanánt szolgáló zarándokútlevél segítségével kalauzolja a Balaton-felvidéki festői útszakasz mellett bensőbb utakra is a vállalkozó szelleműeket. (Veress István, a Kővágóörs–Révfülöp–Kapolcsi [Sion] Evangélikus Egyházközség lelkésze és segítői is – bár nem a hivatalos völgyprogramok keretében, de – tárt kapukkal várták a látogatókat az esténként tarka színekben pompázó kapolcsi evangélikus templomban.) Iránytűként a feladatokat kínáló, kihelyezett táblák és a rendszeresen feltűnő, emblematikus tarisznyalogó, vagyis a dörögdi templom rajza – tornyába akasztott csíkos tarisznyával – szolgál. Aki végigmegy az úton, lelki utazáson is részt vesz, melynek végén, a Tarisznyában udvargazdai pecséttel, hűsítő itallal és nem utolsósorban nyitott füllel, nyitott szívvel várják. És maradandó élménnyel pakolják tele az úton levő tarisznyáját.
A cikk először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. (Szöveg: Kinyik Antia, fotó: Balla Mária)
