Amint arról korábban beszámoltunk, az evangélikus lelkészakadémiai kurzusokat kettős céllal rendezik: egyrészt elméleti és gyakorlati tudnivalókkal szeretnék segíteni a lelkészek szolgálatát, másrészt a rekreációra, töltekezésre is lehetőséget adnak a néhány napos együtt töltött idő során, amikor jut idő élmény- és tapasztalatmegosztásra, találkozásokra és pihenésre is. Az ifjúság és gyermekek körében szolgálók számára rendezett idei háromnapos együttléten mindkét cél kétségkívül megvalósulhatott, a résztvevők ötletekkel gazdagodva, megerősödve és megújult lendülettel tértek haza.
A vasárnap délután és este a megérkezésé, a közösségi egymásra hangolódásé volt. Németh Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának (Gyümi) vezetője irányításával a résztvevők megneveztek egy-egy fogalmat azzal kapcsolatban, hogyan viszonyulnak abban a pillanatban az ifjúság és a gyerekek körében végzett szolgálatukhoz. A reggeli és esti áhítatok közös jellegzetessége volt, hogy – a szervezők kifejezett kérésére – olyan ötleteket hoztak a szolgálattevők, amelyeket akár egy ifjúsági vagy gyermekalkalmon is fel lehet használni. Az első este megadott módon és alapanyagokból építeni kellett egy házat, amelyet aztán megerősítettek az élő kövekből álló lelki ház építésére biztató péteri igeszakasszal (1Pt 2,5). Az első esti jókedvű, kötetlen beszélgetésben részt vett a másnapi két meghívott vendég is, Pintér Szilvia színész, színház- és drámapedagógus és Semsey Gábor mentálhigiénés szakember.
A hétfő reggeli közös áhítaton önreflektív módon oszthatták meg egymással a lelkészek pillanatnyi érzéseiket, az őket foglalkoztató gondolatokat olyan képek alapján, amelyek valamiért megragadták a figyelmüket, majd közösen elhelyezték őket egy rájuk jellemző színnel párosítva. A délelőtt folyamán Semsey Gábor hívta közös gondolkodásra és beszélgetésre a hallgatókat. Két témát boncolgattak: a kisebb közösségek életében rejlő mentálhigiénés lehetőségekről, valamint a serdülők egyházi közegben való szexuális nevelésének lehetőségeiről folyt a diskurzus. Az előadások után volt lehetőség reflektálni és kérdéseket feltenni az elhangzottakkal kapcsolatban. Hogy hasznos és gondolkodásra indító volt a délelőtt, azt az is mutatta, hogy még a délutáni közös kávézás alatt is folytatódott a beszélgetés.
A délután folyamán Pintér Szilvia indította játékra a közösséget, hogy az elmélet mellett a gyakorlatban is megtapasztalhassák a drámapedagógiában rejlő lehetőségeket. Saját elmondása szerint az improvizáció az erőssége, ez alkalommal az előző nap benyomásait felhasználva Dávid történetét vette alapul a játékhoz. Öröm volt megtapasztalni, hogy mennyi lehetőség rejlik a közös időtöltésben, amely segítségünkre lehet a fiatal korosztállyal való munkában – hangzott el az esti áhítat előtt. Kellemes élmény volt, hogy felidéződött bennünk, amikor mi magunk gyermekként, körben ülve figyelmesen hallgattuk egymást.
Az intenzív élmények ellenére kedd reggelre sem lankadt az érdeklődés. Vezérgondolatként Isten gondviselése állt a középpontban: aggódásunkkal nem tudjuk meghosszabbítani életünket egyetlen perccel sem (Mt 6,31–34). A napot Ablonczy Áron lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának vezetője indította előadásával, amelyben annak az okait és lehetséges megoldásait vizsgálta, hogy miért morzsolódnak le a fiatalok az egyházból. Előadásában az ifjúsági munka kritikus pontjait sem hallgatta el, amelynek kapcsán élénk beszélgetés alakult ki. A lelkészközösség a délután folyamán is aktívan és energikusan vett részt a gyakorlati munkában, szintén Ablonczy Áron vezetésével. A műhelymunka során az önreflexió, az ifis korosztály alaposabb megismerése és szituációs gyakorlatok vártak a lelkészekre, akik számára egyértelművé vált, hogy a kutatások és megoldási stratégiák megismerése nagy jelentőséggel bír az ifjúság és a gyermekek körében végzett szolgálat kapcsán. A szabad délután a pihenésé és a közös játéké volt, este pedig imaösvény segítette az elcsendesedést.
Az utolsó nap úrvacsorai istentisztelettel kezdődött Horváth-Csitári Boglárka és Szidoly Roland lelkész szolgálatával. Az év igéjét (1Kor 16,14) alapul vevő igehirdetésben hangsúlyossá vált, hogy minden cselekedetünk, amely szeretetben megy végbe, a Krisztussal való kapcsolatunkon alapszik. A délelőttöt Szidoly Roland Gyümi-osztályvezető-helyettes és Németh Zoltán előadása töltötte ki, amelyben részletesen bemutatták az MEE-ben működő országos gyermek- és ifjúsági munkát, az osztály gyermek- és ifjúsági munkaágának alapjait és célkitűzéseit és a használható segédanyagokat, az ötletek és jó gyakorlatok megosztására is biztatva. Imádsággal, áldással és ebéddel ért véget a lelkészakadémia, ahol közös tapasztalatként érezhető volt a valódi törekvés arra, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe.
(A cikk először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. Szöveg: Németh Kitti)