A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Gyülekezeti és Missziói Osztálya által szervezett eseményen idén hatvankét csapat több mint kétszáz résztvevője mérte össze tudását, de a megyei fordulókkal együtt összesen több mint ezer gyermek foglalkozott az ószövetségi József történetével. A színes program a tudáspróba mellett közösségi élménnyel, játékkal és meglepetésekkel is szolgált.
A nap közös énekléssel és áhítattal kezdődött a templomban. A résztvevőket Szidoly Roland, a gyülekezeti és missziói osztály osztályvezető-helyettese, a gyermek- és ifjúsági munkaág vezetője köszöntötte.
Keczkó Szilvia budahegyvidéki lelkész, egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottságának elnöke Pál apostol ismert sorát állította igehirdetésének középpontjába: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.” (1Kor 9,25) Arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy bár a verseny izgalmas, és a győzelem örömteli, az így megszerezhető elismerés azonban a babérkoszorúhoz hasonlóan idővel elhervad. A legnagyobb érték Isten szeretete – ez az, ami sosem hervad el, ami örök, és ami túlmutat minden földi sikerünkön.
A versenyzők számára korosztályonként összeállított, nyolc állomásra bontott feladatsorok nemcsak bibliai ismereteket kértek számon, hanem kreativitást, együttműködést, logikus gondolkodást és csapatmunkát is igényeltek. A versenyfeladatok összeállítói külön figyelmet fordítottak arra, hogy a csapattagok játékosan, egymásra figyelve, közösen oldják meg a feladatokat, így a résztvevők nemcsak a tudásukat, hanem közösségi készségeiket is gyakorolhatták.
A vetélkedőkkel párhuzamosan a gimnázium tantermei és az iskola udvara igazi gyereknapi forgataggá változott. A szabadidős programok között szerepelt légvár, csillámtetoválás, kézműves-foglalkozás, társasjátékbarlang, valamint egy bűvész is elkápráztatta a kisebbeket-nagyobbakat. Különleges színfolt volt a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség interaktív programja: a résztvevők kipróbálhatták a kerekesszékes közlekedést, érzékenyítő játékokban vehettek részt.
Amíg a gyermekek versenyeztek, felkészítőiket arról kérdeztük, mit jelent számukra a hittanverseny, és milyen szerepe van a gyülekezeti közösség életében.
Pablényi Edina ajkai lelkész elmondta, hogy a hittanversenyen induló csapat nem egy évfolyamból, sőt nem is egy hittancsoportból állt össze, a fiatalokat pedig több hitoktató készítette fel. Ennek ellenére öröm volt látni, ahogyan közös munkával egységgé formálódtak.
Horváth-Hegyi Ádám salgótarjáni lelkész szintén kiemelte a felkészítés során jelentkező kihívásokat. Mint mondta, felkészítőként állandó, ugyanakkor örömteli feladat, hogy mindig az adott generáció gondolkodására és nyelvére hangolódjunk, és a tanulást élvezetes élménnyé tegyék a fiatalok számára.
Szabó András vanyarci lelkész a verseny gyülekezetépítő szerepére mutatott rá: a hittanverseny nemcsak a bibliaismereti tudást mélyíti el, hanem közösséget is formál. A csapattagok közötti kapcsolat ezáltal tovább erősödik, ami visszahat az ifjúsági csoportra is, és hosszú távon megerősíti.
A rendezvény nemcsak a gyermekeknek, hanem a kísérő szülőknek is maradandó élményt jelentett. Az erdélyi Apácai Evangélikus Egyházközség versenyzőit kísérő szülők egybehangzóan vallották: „Nemcsak a versenyző fiatalok, hanem mi magunk is minden évben várjuk a hittanversenyt, hiszen itt valódi közösségi élményben lehet részünk.”
Németh Kitti bobai lelkésztől megtudtuk, hogy gyülekezetük ugyan idén az iskolai hittanversenyen vett részt, mégis fontosnak tartották a jelenlétet: „Gyülekezetünk adottságaiból következően az iskolai hittanversenyen indultunk. A mai gyereknap azonban olyan közösségi élményt jelent az ifjúságunk számára, amiért azt gondoltuk, itt a helyünk. Nem csalódtunk: idén is lélekemelő, játékos és örömteli napot élhettünk meg.”
A nap végén ismét megtelt a templom: a Gulliver Színpad előadásában a jelenlévők megtekintették A csodálatos mustármag című interaktív előadást, majd az eredményhirdetés következett.
A díjátadón nemcsak a dobogós helyezetteket jutalmazták, hanem minden résztvevőt megillette a dicséret és az elismerés – és természetesen az oklevél és a jutalom. A szervezők hangsúlyozták: bár a verseny fontos, az igazi cél az, hogy a résztvevők elmélyülhessenek Isten igéjében, és átélhessék az együvé tartozás örömét. Így a hittanverseny fő szempontja nem az volt, hogy ki állt a „dobogó legfelső fokára”, hanem az, hogy felkészültek, csapattá formálódtak, közösségi együttléten vettek részt, és hogy mindezek után mit vittek haza a szívükben.
Szidoly Roland, a nap főszervezője nemcsak a hittanverseny résztvevőinek gratulált, hanem köszönetet mondott mindazoknak a hitoktatóknak, lelkészeknek és gyülekezeti munkatársaknak, akik szolgálatukkal támogatták a fiatalokat a felkészülésben. A templomban összegyűlt közösség pedig nagy tapssal fejezte ki köszönetét annak a közel negyven önkéntesnek, akik fáradhatatlanul segítették a hittanverseny és a gyereknap gördülékeny lebonyolítását.
A gyermek- és ifjúsági munkaág vezetője a rendezvény végén, az áldást megelőzően egyetlen kérdést tett fel a résztvevőknek: „Mi jelentette számotokra a legtöbbet ezen a napon?” A válaszokból három szó csengett ki újra és újra: „verseny, vidámság és a minden”. Utóbbi talán magában foglalja a hittanverseny üzenetét: a játékot, a tanulást, az együttlétet, Isten jelenlétét – és egy olyan napot, amelyre sokáig emlékezni fognak azok, akik részesei lehettek.
(A cikk először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. Szöveg: Galambos Ádám, Fotó: Pete Dóra)