Természet, istenélmény, közösség

Frissítve: 2019.05.23. 17:05
Beküldte galambos - 2019, május 23 - 16:54
A Gyülekezeti és Missziói Osztály szervezésében immáron negyedi alkalommal került megrendezésre a Természetjáró Evangélikus Országos Szövetségének (TERMESZ) találkozója május 16–18-a között. A helyszín a Keken András Evangélikus Menedékház volt. Alábbiakban szubjektív élménybeszámolót olvashatnak.

A történet a lényeg. A történet elképzelhető, kézzelfogható, átélhető, emberi…

Személyes történetem a Mátrában

Nem akartam elmenni. Kívül-belül kimerülten, régóta egy teljesen egyedül töltött hesszelős hétvége reménytelen ábrándját kergetve, a hátam közepén volt a készülődés… ruhák, cipők, játékok, kaja minden eshetőségre, majd a négy órás út a gyerekekkel. Nem. És ezt hangosan is kimondtam. Pedig a Mátra ott van a szívem egyik csücskében, de akkor sem.
Aztán jött egy levél Zolitól (Németh Zoltán, a Gyülekezeti és Missziói Osztály osztályvezetője – a szerk.), részletes étkezési tervvel, a teljes három napi ennivaló terhét levéve a vállunkról... Magam is meglepődtem, de ettől egyszeriben kisütött nap…

A TERMESZ mátrai története, ami péntek estétől már nem különíthető el az enyémtől

Ezúttal tizenhatan gyűltünk össze a mátraszentistváni Keken András Evangélikus Menedékházban. A ház sok tekintetben hasonlít a balatonszárszói evangélikus üdülőre, a helyszín mellett azzal a másik legfontosabb különbséggel, hogy itt magunknak kell az ennivalóról gondoskodni. Hála azonban Németh Zoltán lelkész szakács végzettségének, valamint közülünk verbuválódott kukta seregének, mindvégig fenséges ellátásban volt részünk. A csapatban mindenféle korosztály képviseltette magát, így a kalandos és testileg-lelkileg jóllakató napok után, a korábban ismeretlen emberekkel is egy nagyszülőkből, szülőkből, nagybácsikból, nagynénikből, unokatestvérekből álló átmeneti nagycsalád-szerűséggé válhattunk.
Mindez húsvét, mennybemenetel és pünkösd hármasától körülvéve egy májusi hétvégén, ahol Zoltán vezetésével a történetek és azok több rétegű szimbolikája került középpontba és vált lényeggé. A hosszúra nyúló esti beszélgetések, a kirándulás közben felolvasott útmutatói magyarázat, a vasárnapi papucsos istentisztelet mind ehhez tett hozzá újabb és újabb izgalmas részleteket.

A szombati kirándulás története

Ágasvár felé indultunk, egy nagyjából 15 km-es kirándulásra, amelynek első fele a Csörgő-patak völgyében vezetett, sok helyen keresztezve a némileg megáradt vízfolyást. Öt vízbecsúszás, egy vízbeesés, egy útmutatói magyarázat-felolvasás, három foltos szalamandra, egy lezárt barlangbejárat – hogy csak néhányat említsek a minimum 7D-s első felvonásból. A nagy pihenőt az ágasvári turistaháznál tartottuk, ahol szendvicsebéd után tömény gyógynövény esszenciával kényeztethette elcsigázott testét, akinek jólesett, miközben nagy tudású túratársaink között egyházunk múltbéli viselt dolgairól (is) folyt az eszmecsere. A második felvonás egy erős kaptatóval kezdődött, ami Ágasvár különleges, panorámás csúcsára vezetett… Szusszantunk, fénykép készült, elfogyott a csúcsnápolyi, majd folytattuk utunkat, immár hazafelé. Ágasvárról egy gerincútvonal indul keleti irányba, ami arról nevezetes, hogy A Gyűrűk Ura első részében, amikor még frissen együtt volt a csapat, a vándorlós részt itt vették föl drónok segítségével… a helyszín Középfölde, kedvesen kanyargó keskeny, de határozott ösvény, dús zöld aljnövényzet, amelyen a futózápor után üldögélő vízcseppeket gyémántszemcsékké varázsolja a napsütés, alant a távolban lankás hegyoldalakra látunk, holló hangja hallatszik, amint hírt hoz tündeföldről… na jó, felébredek, de azért, aki a Mátrában jár, ne hagyja ki ezt a gyönyörű kéktúra részletet! Lehet, hogy csak én éreztem így, de valahogy nem voltunk igazán fáradtak, amikor hazaérkeztünk…

Történetek a hosszúra nyúló esti beszélgetések nyomán

Húsvét

– Jézus feltámadt!
– Valóban feltámadt... – válaszol lelkében még csipásan, bátortalanul a hajnalköszöntő gyülekezet húsvét reggelén.
Kétezer évvel korábban:
– Valóban feltámadt? Na persze. Egyáltalán mit jelent ez? Nem értem! Nem fogom fel! Nem értem, nem értem! Ez nem lehet! Ilyen nincs! Pedig valami történt, mert nincs ott... Félek, rettegek... Mi lesz velünk így? Meneküljünk, bújjunk el! Nem ezt ígérte, vagyis de, vagyis nem, vagy mittudomén... Őt akarom! Adják vissza! Most! Valaki közelít... Ő az, nem ez nem Ő...hogy is lenne, hiszen meghalt. De hát feltámadt... Mi van?!

– Anya elment fodrászhoz, addig én vigyázok rád! Jó?
– Jó! Játszunk!…Anya is jön? Miért nem? De miért, hol van? Fodrász... az meg mi? Anya nincs itt. Akkor inkább megkeresem. Nincs a konyhában. Anya! … Hagyjál már a fürdőkacsával, Anyát akarom! Anyaaaa! Gyere! Gyereeeee! Fodrász, mondtad már, de nem értem mi az, valami szörnyű lehet, szerintem elvették, már nem látom soha többet Anyát... Fázom. Nem fogom fel, NEM értem! És különben is vegye már le valaki ezt a hideget a mellkasomról. Neeem, a pelenkát csak ő tudja jól! Anyaaa!

Mennybemenetel

Menjünk persze, Jézussal bárhová! Az Olajfák hegye…szeretem azt a ligetet, mehetünk is. Mióta visszajött olyan boldog vagyok! Néha úgy érzem, álmodom, máskor egyértelmű, hogy valóság, hiszen velünk evett, megérintettük... Azt viszont érzem, hogy ez nem maradhat így, valami még vár ránk. Bizonytalan a jövő, de Ő biztosan tudja mit kell tenni, majd megmondja... Álljunk meg… hát ha Ő mondja, akkor álljunk... Most megáld minket... de mi történik? Most meg mit csinál? Elakadt a lélegzetem, de a többieknek is. Emelkedik! Egyre följebb... Elmegy! Várj, állj meg! Csak bámuljuk az újabb csodát, nem jön ki hang a torkunkon... De hát hova megy? Visszajön még? Csend van, tovább bámulunk fölfelé, már nem is látszik… megint egyedül maradtunk... érzem a szorongást a mellkasomban. Mi? Mit mondanak? Hogy menjünk már? De kik ezek egyáltalán? Jó, akkor menjünk. Egyelőre le a hegyről, aztán majd...aztán majd lesz valami…

– Elmegyek fodrászhoz, Apa hamarosan jön, addig ne gépezz!
– Oké!
Elment. Befejezem azt a powerpointot a darazsakról, most épp van idő, Apa örülni fog…ez nem számít igazi gépezésnek… Nézzük csak, meg is van, ide beillesztem azt a képet a szárnyáról… jó lenne valami csavar bele, igeeen a szárnyhoz a hajtogatott madaras effekt… A lódarázs is darázs… azta de jó ez a kép… Na most már csak a szöveg kell, még jó, hogy Apa már begépelte… most kijelölöm és enter… What? Na ne, most meg hova tűnt? Ááá, visszanyíl és meglesz… És nem… de akkor hol van? Ne már, hogy elveszett az egész! Ezt nem hiszem el! Ne már!... Apa?! De jó, hogy megjöttél, van egy kis baj, tudsz segíteni? Jó nem bőgök… nem bőgök… Tudom, hogy visszanyíl… huhh, de hát hogy csináltad? Köszi, köszi, köszi!

Pünkösd

Békesség! Jaj de jó újra találkozni, meséljetek, mi történt, hogy mentek a beszédek? Igen, én is ezt érzem! Nem is izgultam egyáltalán! Soha nem gondoltam volna ezt magamról! Beszélek és ők hallgatnak, aztán beszélek még, és ők figyelmesen hallgatnak! Egyre többen jönnek és jönnek, aztán követnek városról-városra... rengetegen…rengetegen! Hihetetlen, hogy már egyáltalán nem félek… annyira izgalmas!

– Háló, szia Apa! Jól köszi! És Ti? Fodrásznál? De hát hosszú a haja, kétszer, ha láttam, hogy fodrászhoz megy… na mindegy. Képzeld az EWQ program keretében fogok pályázni egy informatikai ösztöndíjra Kanadába… Ezt nem lehet kihagyni, a cég, ami ezzel foglalkozik, egyedülálló a világon és vezető helyen áll a CXL listán, ami azt jelenti, hogy a PL TUN management a kisujjukban van. Tudod, hogy az LPH ADD pedig az én kisujjamban. Ezzel az önéletrajzzal és a kutatási eredményeimmel komoly esélyeim vannak. A Földünk sír, a műanyagok elárasztanak minket, szóval… igazából már be is adtam… Apa! Apa, miért hallgatsz? Persze hogy meglátogatlak majd! Dehogy felejtelek el! Apa! Szükségem van Rátok és… és köszönöm!

A papucsos istentisztelet története

Jézus felment egyedül a hegyre és imádkozott… neki is vissza kellett térnie a forráshoz és erőt meríteni. A bizonyosság az, hogy a forrás mindenkiben ott van, abban is, aki nem keresi… Ahogy a jézusi történetek is rólunk szólnak…

A történet elképzelhető, kézzelfogható, átélhető, emberi…

Képgaléria:

(Cikk első megjelenése: evangelikus.hu, szöveg: dr. Blatniczky Sára; fotó: Németh Zoltán, Péterfia Csaba)