– Mi az üzenete annak, hogy egy fesztiválon, egy evangélikus udvarban ilyenfajta önismereti lehetőséget kínál az egyház?
– A Tarisznya evangélikus udvarnak az az egyik célkitűzése, hogy legyünk emberközeliek. Az emberi élet korszakait szeretnénk egy kicsit „feltárni”, a Művészetek Völgye látogatóinak bemutatni. Az élet különböző állomásai mindenkit érintenek, ez látszódik azon is, hogy milyen sokan térnek be az udvarunkba, és azon belül mennyire sokan érdeklődnek a labirintus iránt.
– Az életút-labirintus bibliai idézetek, versek, zene és képzőművészeti alkotások segítségével a születéstől az elmúlásig vezeti a látogatókat. A különböző műfajok ilyen formájú találkoztatása és párbeszédbe helyezése azért is bravúros, mert így hívő és kereső egyaránt örömmel megy végig a labirintuson. Mi volt a koncepció?
– Fontos volt számomra, hogy ne legyen túl sok a szöveg, de mindenképpen legyenek az összes állomáson Szentírásból való idézetek. A bibliai idézetek lettek „megtámogatva” a képi világgal, a festők (Fehér László, Kiss Márta, Vetlényi Zsolt) képeivel, illetve kortárs és 20. századi magyar költők (Bereményi Géza, Kiss Judit Ágnes, Pilinszky János, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Weöres Sándor) idézeteivel. Az idézetek, szövegek és képek célja, hogy egy kicsit elröpítsék a látogatót abba az életszakaszba, amelyről az adott megálló szól.
Azt szerettem volna elérni ezzel az összeállítással, hogy minden életkornak sikerüljön megjeleníteni azt a központi kérdését, üzenetét, amely – bármilyen életkorban is van a látogató – elér hozzá, és a saját életkora szerint el is tud azon gondolkodni.
– Különböző generációk járják végig a labirintust. Melyik megállók érintik meg leginkább a különböző életkorú látogatókat?
– Mindenki másképp viszonyul azokhoz a megállókhoz, amelyeken életkorban már túl van, és másképp azokhoz, amelyek még előtte állnak. Érdekes, hogy a gyermekeket a gyermekkor megállóján kívül még az elmúlás témája szokta megfogni, hiszen már ők is találkoznak ezzel. Kérdéseik is vannak, miután kijönnek és beszélgetünk velük. Sok fiatal fordul meg ezen a fesztiválon. Számukra a fiatal felnőttkor labirintusban megjelenített nehézségei és feladatai, a teherviselés és elköteleződés adnak erős élményt. Az idősebb látogatók a változások korának és az időskornak a kérdéseit szokták kiemelni. Öröm, hogy mindegyik állomásról többen is elmondták már, hogy különösen sokat adott a számukra.
– A labirintusból kijőve nagyon sokan igénylik az egyéni beszélgetéseket. Mennyire jelentkezik más-más megközelítés, ha valaki hívőként, keresőként vagy az egyháztól erősen távolságot tartóként érkezik?
– A labirintus állomásainak tartalmát úgy találtuk ki, hogy az ne direkt „térítés” legyen, sokkal inkább szelíd invitálást jelentsen. Talán az az erőssége az egésznek, hogy hittől függetlenül, a bibliai igék, az irodalmi idézetek olyan sugallatot adnak a résztvevőknek, hogy érzik: van miből merítenünk. Igazán nagy örömünk, hogy hívő és nem hívő kivétel nélkül pozitív visszajelzést adott arról, hogy végigmehetett ennek a meditációs ösvénynek az állomásain.
– A Művészetek Völgye után lehetősége lesz-e a gyülekezeteknek és intézményeknek arra, hogy a labirintust meghívják magukhoz?
– A gyülekezeti és missziói osztálynak számos olyan projektje van, amely a gyülekezetek és intézmények számára meghívható. A labirintust is ilyennek szántuk, ugyanakkor – mivel nem egyszerű összeállítani- érdemes többnapos rendezvényre hívni. A labirintust felépítő elemeket (Mindák Gergely és Szilágyi Csilla iparművészek jóvoltából) úgy terveztük meg, hogy az ne csak az életút szakaszainak bemutatására legyen alkalmas, hanem akár kiállítás falnak vagy más típusú kérdéseket felvető, megállókkal ellátott labirintusnak is alkalmas legyen.
Képgaléria:
(forrás: evangelikus.hu)