Az idei évben először szervezett a Magyarországi Evangélikus Egyház családos tábort, ezzel folytatva a Mevisz által 1992-ben elkezdett hagyományt. A Mevisz családos táborában már felnőtt egy generáció, így újabb igény jelentkezett a kisgyermekes családok részéről, hogy ebben a formában nyaralhassanak, gyermekeik tartós barátságokat köthessenek, ezzel is megalapozva, hogy felnőve evangélikus gyülekezetekbe kapcsolódjanak. Az idei évben Révfülöpön 23 család 54 gyermekkel (3 hónapostól 15 évesig) táborozott együtt.
A tábor szervezői arra törekedtek, hogy egyensúlyban legyen a szervezett program, és a családok szabadideje. A reggeli áhítatokat követően a délelőttök színes programokkal teltek. Míg a szülők interaktív módon Bibliát tanulmányoztak, vagy a konfliktusokról beszélgettek, de akár egyéni beszélgetésre is sor kerülhetett, a gyerekek gyöngyöt fűztek, agyagoztak, virágokat készítettek, az ifjúság pedig megismerkedett a méta labdajáték rejtelmeivel. A csütörtök délelőtt különlegesnek számított, mert Bábos nap keretében Róka Szabolcs népi mesemondó – aki az egész közönséget, kicsiket és nagyokat is bevont a játékába –, és Giczi Nikolett vezetésével a Büki gyülekezet bábcsoportja, – akik a nyári szünet ellenére is eljöttek színvonalas műsorukkal –, színesítette a programot.
A délután a pihenésé, strandolásé volt, ami a nagy melegben igazi felfrissülést jelentett. A vacsora után a családok esti mese áhítatra gyűltek össze. A Gyülekezeti és Missziói osztály munkatársai egy-egy Lázár Ervin mesét jelenítettek meg, amihez a felnőttek Bibliai asszociációkat társítottak, majd esti énekkel és a gyermekek esti imádságával zárták a gyermekekkel közös napot. Este 9 órakor, miután az aprónép már nyugovóra tért, a felnőtteket előadás várta. Percze Sándorral Versek, imák, szerelmek címmel verses-házaspáros-meditációban vehettek részt, Frenkl Sylviával a mesék szerepéről beszélgethettek, Mesterházy Balázzsal Indiába, Némethné Tóth Szilviával pedig az El Camino zarándokútra utazhattak. A kedd esti táncházban pedig Végh Szabolcs Menyét zenekara húzta a talpalávalót.
A hét keretét Nyulász Péter: Helka című meseregénye adta. A regény a balatoni mondavilágot dolgozza fel. Szerep jut benne az Erdő, a Part, és a Víz népének.
Az egész hetet átölelték a Helkához kapcsolódó feladatok, vetélkedők, amit a családok a három népnek megfelelő csapatokban oldottak meg. A kirándulások is a regényben szereplő helyszínekhez kapcsolódtak, így jártak a hatalmas hőségben is csodálatos kőtengernél (vannak, akik két keréken tették meg a Révfülöp – Szentbékálla távolságot), a „Kekud” (azaz Kékkút) forrásnál és a Fülöp-hegyi kilátónál is.
A záró istentiszteleten az Erdő, a Part, és a Víz népe zsoltárban adott hálát az Istennek az elmúlt hétért, annak minden áldásáért, a felüdítő, életet adó Forrásért.