Tanulságos egy ilyen naptárfellapozás, mert sok mindent megtudunk önmagunkról – kik és mik voltak fontosak, kikre és mire szántuk a talán legértékesebb kincsünket: az Istentől kapott időt –, de felfénylik Isten szeretete is a telefirkált, áthuzigált, időpontokkal, „to do” (megtenni) és „don’t forget” (ne felejtsd el) listákkal teli noteszünkből: hányszor nem volt elég erőnk – és megkaptuk. Hibáztunk, de Valakinek a karja értünk nyúlt. Összetörtünk volna, de Valaki felemelt. Rosszat tettünk, mondtunk, rosszul döntöttünk, sebet kaptunk és ejtettünk – de Valaki kimosta, begyógyította végtelen szeretetével és mindig megbocsátó jóságával.
Krisztus után 2017-ben Krisztussal jártuk-e az évet? Hogy ő velünk volt, azt, ha eddig nem, most köszönjük meg neki, ebben az áldott adventi időben!
Új év, új lehetőségek
Valami múlik, s valami érkezik. Vannak olyanok – e sorok írója is –, akik legalább ilyen izgalmas utazásnak tartják a vadonatúj, makulátlan, hófehér, még nyomdaillatú naptárba való belefeledkezést. Pedig hát – nincs is benne semmi! Üres lapok, ropogós oldalak, gyári jelölések, betöltésre váró rubrikák. Mégis… egy határtalan lehetőségekre nyíló ablak, egy ígéret, egy reményteli, hívogató hang: gyere, vár rád a jövő! Mert tervezni jó! Még minden tiszta, friss, romlatlan… még bármi lehetséges.
Lapozgatunk, és félig lehunyt szemmel látunk havas januári napokat meg télűző februári busójárást, látunk márciusi fényeket, tavaszt ígérő napsugarat, amely felé odatartjuk arcunkat, májusnál pedig már langyos szellő lapozza a naptárlapokat… és jönnek a várva várt, forró, pihenést tartogató nyári hetek, tavak kékje, fehér felhők pamacsai az égen. Aztán megint rozsdaszín és sárga a természet, már októbernél nyílik a könyv, egyre borongósabb, novemberi, halottakra emlékező melankólia jár át, s végül ismét adventi fénybe borul a világ. Mennyi nap, mennyi lehetőség, mennyi ígéret, mennyi találkozás, feladat, öröm, munka, kötelesség… és ki tudja még, mi más. Mi – nem. Amiben biztosak vagyunk, azt gyorsan, legszebb írásunkkal már be is véssük, kicsit feldíszítjük, magunk ízlésére formáljuk jövőt rejtő kísérőnket. Terveket szövünk, s reméljük, hogy Isten ad hozzá egészséget, kitartást, derűt, lendületet, áldást, és megőriz békességben szeretteinkkel.
A fenti kis rituálé, úgy vélem, nem személyes magabiztosságunkból fakad: a felfelé tekintés, a kérés, a hála szövi át; hogy aki eddig megőrizte lépteinket, útjainkon most is velünk vándorol, nem engedi el kezünket. Az ismeretlentől, amióta ember az ember, fél. In nomine Domini: az Úr Jézus nevében indulás bizonyossága veheti el szorongó, kérdő, félelemmel teli gondolataink élét, semmi más.
Ma már annyiféle szép, drága funkcionális naptár kapható, hogy beleszédülünk. Kreatív kalendáriumok, praktikus tervezők anyukáknak, életszövők, perfect plannerek és life bookok. A nevük is árulkodó, ugye? Úgy sejtem, minél kiszámíthatatlanabb, kaotikusabb, percenként változóbb a világ, annál inkább van igény valami kis kapaszkodóra, valami papíron rögzített béke szigetére, amely által legalább mikrovilágunkat áttekinthetővé tesszük.
Számvetés, hálaadás, előretekintés
Naptárszeretőként egy csodaszép kiadványra figyeltem fel a napokban evangélikus könyvesboltunkban. A tervezés, számvetés, jövőbe tekintés lehetőségét egy egész család számára nyújtja a kiadvány, ráadásul igékkel és szemet gyönyörködtető grafikákkal. A borítón az otthonosságérzést adó Luther-rózsa, a hónapok lapjain pedig egy-egy kulcsjelenet és pár magyarázó mondat Luther Márton életéből. „De jó” – volt az első gondolatom, majd fordultam is az illetékesek felé: hasonlót még nem látva kíváncsi voltam minden részletre. Egyházunk országos irodájának gyülekezeti és missziói osztálya, azon belül is Koltainé Somogyi Lilla és Zsugyel-Klenovics Katalin szerkesztők, valamint Kállai Nagy Krisztina és Czétényi János grafikusok jóvoltából 2018-ban igazán mozgósító evangélikus családi Luther-falinaptárral vehetjük be a kanyarokat.
Lilla elmondta, hogy a Luther Kiadó egyik idei sikerkiadványát, a Luther Márton nyomában című matricás albumot „álmodta” tovább a készítő csapat, hogy a már ismert kedves, színes ábrák egész éven át elkísérjék a gyerekeket a szobájuk falán. A családi naptár mint műfaj – folytatja a két ikerkislányt nevelő Lilla – már ismert. Azért jó találmány, mert ki-ki látja, hogy melyik családtagnak épp mi a feladata egy adott napra. Az evangélikus naptár apával, anyával és négy gyerkőccel kalkulál.
A kérdésre, hogy fogják-e használni otthon, a válasz természetesen igen. Kialakult a gyakorlat is: amint anya megtud valami programot, azonnal beírja, így szépen töltődik fel hétről hétre. De Lilla a „visszatekintő” funkcióra is rámutat: jó visszanézni idő teltével, hogy milyen sűrű napokon van túl a család.
A számvetés, az Isten előtti megállás, hálaadás és a munkamegosztás természetesen családilag is fontos feladat. Amikor az egyház naptárral jelentkezik, az idő felelős felhasználására és az egyes családtagok feladatára is emlékeztet. Lilla témába vágó, kedves igéje a „mindennek rendelt ideje van” – hiszen a mi felelősségünk, hogy az értékes emberi időt, amelyet ajándékba kaptunk, s amely oly rövid, hogyan töltjük el.
Naptárral is tanítani
Vajon milyen missziói vonatkozása van egy ilyen naptárnak, ha már a gyülekezeti és missziói osztály munkatársainak közreműködésével készült? Lilla tapasztalata szerint a hittanos gyerekek nem feltétlenül tartoznak szorosan az egyházhoz, de ha megkapják ajándékba, nemcsak Luther életével ismerkednek meg, de az Útmutató havi igéit is ott látják – a család a Biblia üzenetével is kapcsolatba kerül.
Kállai Nagy Krisztina hívő katolikus, sok más mellett gyermekkönyveket illusztrál. Férjével együtt nem először kooperál egyházunkkal. Grafikái meseszépek, színviláguk szemet gyönyörködtető – nem lehet megunni alkotásait. Vajon hogyan sikerült ráhangolódnia Lutherre és a reformációra? „Először Pál apostol életéről készítettem rajzokat Lilláéknak. Addig nem sokat tudtam Luther Mártonról, ezért igyekeztem minél többet megtudni róla, utánaolvastam, és nagy örömmel vágtam bele a munkába. Katolikusként is sok mindennel egyet tudok érteni a reformáció vívmányaiból, amelynek máig ható jelentősége van.” Krisztina szerint Luther igen tiszta, becsülendő szándékkal igyekezett változtatni az egyház nem evangélium szerinti dolgain. Bátor ember volt, hogy felvállalta ezt a küldetést. Krisztina számára fontos a katolikus hátterű, szerzetes Luther személyiségrajza is, aki a pápát, az érsekeket szerette volna meggyőzni igazáról.
Családi naptárba lapozunk – Luthernek is volt családja, s ez a naptárban is megjelenik. Lilla elmondja, hogy Luther például az asztali beszélgetések közben sokszor szólt arról, hogy milyen fontos számára a családja. Nagyon szerette a feleségét, Bóra Katalint, a házasság szent kötelékét sohasem mulasztotta el dicsérni. A gyermekeit pedig Isten ajándékának tekintette.
Krisztina, aki háromgyermekes anyuka, szintén tudja értékelni a tervezés áldásait, szebbnél szebb családi naptárai kaphatók. Az idő múlása őt is foglalkoztatja. Egy-egy betegség kapcsán például átértékelődik az idő – mondja –, a betegség új dimenziókba állítja a rutint. Az idő mindig elszalad, de ajándék, hogy van. Fontos a tartalmas beosztás: se többet, se kevesebbet beleszuszakolni a heteinkbe. Jó lenne picit ráhagyatkozni a pillanatra és elfeledni a szorongató határidőket. Belefeledkezni a végtelenbe és jól beosztani az időt – ez már-már művészet Krisztina szerint.
Abban mindketten egyetértenek, hogy jó, ha a gyerekek már korán megtanulják, nekik is vannak kötelességeik, de tény: igazán a szülői példa nevel. A fő, hogy mindenkinek öröme teljen a tervezésben, legyen játék és tanulás egyenletesen. Abban, hogy a kötelességek kevésbé nyomasszanak, nagy segítség egy ilyen szép, színes segédeszköz erőt adó igékkel a Szentírásból, életszeretetet sugárzó, felpörgetően vidám grafikákkal.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2017. december 17-én. Szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya