Különleges volt a tábornyitás estéje: minden családnak hoznia kellett egy rövid családi történetet, amely emlékezetes vagy meghatározó volt számukra. Vidám és megható történeteket is hallhattunk, és átélhettük, hogy ezek mennyire kapcsolódnak egymáshoz, hogy talán messze egymástól, mégis megéltünk hasonló élményeket, nehézségeket, és ez távolról is közösséggé kovácsol bennünket.
A reggeleket áhítattal, közös zenéléssel, énekléssel indítottuk. A táborvezető, Németh Zoltán lelkész, a gyülekezeti és missziói osztály vezetője mindennap hozott egy-egy történetet; ezeknek a bibliai vonatkozásait gyermekek és felnőttek együtt gondolkodva próbálták felfedezni. Így jutottunk el oda, hogy hitéletünk talán nem is a fejlődés útjaként írható le, hanem inkább „átváltozás”. Isten mindig próbálja csökkenteni a távolságot köztünk és közte, és valójában Jézus halála és feltámadása által tud igazán csökkenni ez a távolság.
Történeteken keresztül tudunk kapcsolódni a világban szüleinkhez, nagyszüleinkhez, testvéreinkhez: ahogy megismerjük a gondolkodásukat, ahogy ránk hagyják tudásukat, hitüket. Arra is rájöttünk, hogy mennyire fontos az ezer és ezer hang mellett elcsöndesedni és hallgatni azt, aki a legfontosabb. Jézus hangja rejtett hang, amely minden hang mélyén ott van. Ami erőszakra biztat, ami a félelmeinket hívja elő, az nem jézusi hang.
A reggeli áhítatok után csoportokban beszélgettünk arról, kinek mi volt a meghatározó olvasmányélménye. Megosztottuk egymással a miértjeinket, az értékeket, amelyeket kaptunk az írásművek által.
Mindeközben a gyerekeknek és a vállalkozó kedvű szülőknek lehetőségük volt kézműveskedni, játszani, fürdeni, sportolni, még nassolni is kicsit. Csoda dolgok születtek a kicsik és nagyok kezei alatt. Folyamatosan zajlottak a sportbajnokságok, felnőttek és gyerekek egyaránt összemérhették a tudásukat sakkban, pingpongban, csocsóban és fociban. Láttunk szuperdöntőt, amelyen a felnőtt és a gyermek győztes is megmérkőzhetett.
Délutánonként siklóra csodálkoztunk rá, rejtett bibliai üzenetet kerestünk egy-egy kerti pad hátulján, az ifis csapat pedig külön is tartott alkalmakat Szidoly Roland lelkész vezetésével. Számtalan új társasjátékot is kipróbáltunk, az asztali beszélgetések pedig még közelebb hoztak minket egymáshoz.
Esténként a meséé volt a főszerep. Táborvezető lelkészünk önként jelentkező gyerekekkel és felnőttekkel készült az esti meseelőadásra. Négyszögletű Színtársulatnak nevezte ezt a dinamikus társaságot; előttük és utánuk a Kerekerdővé avanzsált zenekar kísérte zarándokénekeinket.
Mindegyik esti mese emlékezetes volt, Szutyejev A gomba című meséje különösen, ahogyan eljátszották a gyermekek, és ahogyan megbeszéltük, milyen bibliai kapcsolódásokat találhatunk benne. Valahol a gyermeki szívünkben, mint a mesében a gomba, a mennyország is úgy ad menedéket mindannyiunknak, akik megfáradunk, vagy meg vagyunk terhelve. Elférünk alatta, benne mindannyian.
Kötcsén, az alkotóházban is születtek gyönyörű alkotások; tábori emlékként ezeket magunkkal vihettük a kezünkben, a szívünkben. Az utolsó előtti este a Ki mit tud?-on meghatódtunk, nevettünk, izgultunk, hallgattuk, figyeltük egymást. Jó volt megélni az együttlétet, a közös történetünket.
Annyi mindenben megtapasztalhattuk Isten nagyvonalú szeretetét ezen a héten! Bízunk abban, és imádkozunk érte, hogy ezt a szeretetet tudjuk mi is továbbadni, türelemmel, elhordozva akár egymás hibáit is, és hogy legyen bátorságunk, hitünk eszerint élni. Nemcsak a táborban, de azután is.
A családos tábor közös történet, a mi történetünk, Isten történetének része, az év legáldottabb hete volt kis családunknak.
A cikk először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. Szöveg: Romhányi Kata
