Az elmúlt három évben konfirmált, valamint a mostantól konfirmációi előkészítőre járó fiataloknak szervezett találkozót a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Gyülekezeti és Missziói Osztálya és a Szélrózsa Tízek. A fiatalokat és az őket kísérő lelkészeket, hitoktatókat, családtagokat áhítattal, koncertekkel, beszélgetésekkel és expóval várták. A nap hangulatát a Közel együttes közreműködésével közös éneklés alapozta meg.
Pál menőbb, mint a Netflix
„Milyen jó ennyi evangélikus fiatal között lenni!” – köszöntötte a rendezvény résztvevőit a konfirmáció és elköteleződés tematikus évének felelősei nevében Pángyánszky Ágnes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, a Gyakorlati Teológiai Tanszék és a Gyakorlati Intézet vezetője. Mint fogalmazott, komoly üzenete van annak, hogy ezer konfirmanduskorú fiatal elfogadta a meghívást erre az alkalomra. Ebben az életkorban természetes, hogy vannak kérdéseik, szeretnék tudni, kik ők, és hova tartoznak. Az imádság, a bibliaolvasás, az énekek, a templom csendje fontos kincsekké válhatnak számukra a válaszok keresése közben. A konfirmációra való felkészülés során, illetve utána az ifjúsági csoportokban megtapasztalhatják, hogy Isten közelsége és a gyülekezet közössége olyan hely, ahol őszintén lehet örülni és őszintén lehet sírni. Lássák és érezzék meg – kívánta a jelenlévőknek –, hogy Isten gyűjtött minket egybe, az ő szeretett gyermekei vagyunk.
„Mindannyian konfirmandusok vagyunk” – kezdte üdvözlőbeszédét Prőhle Gergely országos felügyelő, aki kereken negyvenöt évvel ezelőtt lépett a felnőtt egyháztagok sorába. A tematikus év – és így az EKOT – mottójául szolgáló igeszakasz kapcsán arról szólt, hogy rengeteg olyan pillanat van az életben, amikor elgyengülünk, akár egyénileg, akár közösségi szinten. De ha ilyenkor a Szentlélek szavára figyelünk, akkor felül tudunk kerekedni a nehézségeken. Emellett belegondolni is hátborzongató – fűzte tovább a gondolatot –, hogy milyen világban fogunk élni negyvenöt év múlva. „Ez a felelősség a tiétek, rajtatok is múlik a jövő” – hívta fel a fiatalok figyelmét arra, milyen kapaszkodót jelenthet ehhez, ha Isten igéjéből merítkeznek. Ráadásul – tette hozzá – „Pál apostol történetei jobbak, mint bármelyik menő Netflix-sorozat”.
Máig emlékszik arra a csodálkozással vegyes izgalomra, hogy a konfirmációhoz kapcsolódó első úrvacsoravétel során egy abban az életkorban „tiltólistás” tevékenység vált megengedetté, sőt egyenesen kötelezővé – elevenítette fel a nyitóáhítat elején saját emlékeit Czető Kata, a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze. Az alkalom azonban mégsem a nyilvános alkoholfogyasztás miatt vált meghatározóvá számára – hangsúlyozta. A konfirmációi igéje – „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (És 40,31) – azóta is ott zakatol benne, számos élethelyzetben jelentett már kapaszkodót neki, újra és újra megerősíti, konfirmálja őt. Erre támaszkodva tud ellenállni azoknak az elvárásoknak, amelyeket a világ diktálna, és tud másképpen kitűnni az emberek közül. „Krisztusban kaptunk közösséget, új lehetőséget. Hozzá tartozunk, éljünk vele. Az ő ereje mindig ott van veletek” – biztatta a fiatalokat.
Kérdezd Istent!
Nem lett egyszerűbb az életünk azzal, hogy nagyobb kínálatból választhatunk – ennek érzékeltetésével nyitotta a döntések mibenlétéről, természetéről szóló előadását Hajduch-Szmola Patrik, a Kecskeméti Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze. S hogy miért nem? Szerinte több bennünk a szorongás, hogy nem azt választjuk, amit igazán akarunk, vagy amit valóban kellene. Naponta átlagosan száz döntést kell meghoznunk, ezek között vannak egészen aprók (mondjuk, hogy melyik pulóvert vegyük fel) és igazán jelentősek is (például hogy hova adjuk be a továbbtanulási jelentkezési lapot). A döntéseket nem lehet megspórolni, és ráadásul mindegyiknek következménye van, hatással lesz arra, hogyan megy tovább az életünk.
„Na de hogyan hozzunk jó döntéseket?” – tette fel a kérdést Hajduch-Szmola Patrik, majd mondott egy „tuti” stratégiát: „Kérdezd meg Istentől, vond be őt a dilemmáidba!” Persze ő a legritkább esetben válaszol egészen konkrétan, sokkal gyakoribb, hogy valami egészen kreatív vagy nem várt módon, a mindennapi történések folyamán vagy épp a csendjével szól hozzánk. Abban azonban mindig biztosak lehetünk, hogy terve van velünk, és ezt a tudtunkra is adja.
„Az tud elköteleződni, aki tud dönteni, és az tud dönteni, aki már elköteleződött” – hangzott az újabb tételmondat, majd hamarosan érkezett a párja is: „Isten nem megtanítja, hanem megmutatja, hogy mit jelent elköteleződni. Ő azt mondja, bármi lesz, »én veled vagyok«, és ez az ígérete örökre szól.”
Valójában nem az a kérdés, hogy az egyes döntéseink jók-e vagy rosszak, hanem az, hogy Istennel vagy őnélküle hoztuk-e meg őket. Ha mi mindennap újra és újra elhatározzuk, hogy Istennel tervezzük a napunkat, akkor „ez az egy igen Isten mellett száz jó döntést eredményez”.
Megtartani és megtartatni
A döntésekről délután kiscsoportos beszélgetések keretében folytathatták a diskurzust a fiatalok. Emellett a szendvicsebédet követően a lehetőségek piacán az országos iroda gyülekezeti és missziói osztálya, a Szélrózsa ifjúsági találkozó, a LutherApp, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség és a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület standja várta őket.
A Luther Kiadó, az Evangélikus Pedagógiai Intézet és az Ararát teremtésvédelmi munkaág ezen túlmenően további programokkal – játékokkal, kreatív feladatokkal, kvízekkel, kézműves-foglalkozásokkal, fórumbeszélgetésekkel – készült, az Ifjúságépítők csapata pedig a konfirmandusokat kísérő felnőttek számára tartott előadást Test |Építés címmel. A mozogni vágyók a falmászást is kipróbálhatták. A szabadon választható programok után a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség Zelzah együttese adott koncertet.
Nyíregyháza ad otthont 2024. július 10–14. között a következő Szélrózsa ifjúsági találkozónak – jelentette be a színpadon Szidoly Roland, a gyülekezeti és missziói osztály gyermek- és ifjúságimunkaág-vezetője, a Szélrózsa Tízek vezetője az Északi Egyházkerület elnökségének, Fabiny Tamás püspöknek és Fábri György egyházkerületi felügyelőnek a kíséretében. Laborczi Géza, a házigazda Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház igazgató lelkésze tömören úgy fogalmazott: „Várunk benneteket az eddigi legjobb Szélrózsára!” A konfirmandustalálkozó azon résztvevői között, akik a délutáni programsávban minden állomáson jártak, és időben leadták az ezt igazoló pecsételőlapjukat, három ingyenes hetijegyet sorsoltak ki. Így egy-egy békéscsabai, egy sárszentlőrinci és egy ikladi résztvevője már biztosan lesz a fesztiválnak.
A találkozó zárásaként Németh Zoltán, a gyülekezeti és missziói osztály vezetője lépett a mikrofonhoz. Még egyszer utalt a nap mottójára, külön is felhíva a figyelmet arra, hogy a gyengeség szó nem szerepel a mondatban. „De ha nem lennénk gyengék, és nem lennénk saját gyengeségünk tudatában, akkor nem töltene el minket reménnyel ez az üzenet” – fogalmazott, majd hozzátette: amikor kapcsolódunk egymáshoz, akkor mégsem a gyengeségeink dominálnak, hanem az erősségeink adódnak össze.
A záróáldáshoz azt kérte, ki-ki kapaszkodjon össze a mellett állókkal, méghozzá oly módon, hogy a bal tenyerét engedje a szomszédja tenyerébe nehezedni, a jobb kezével pedig tartsa meg a másik oldalán álló kezét. A konfirmandustalálkozó résztvevői így azzal a tapasztalattal gazdagodva búcsúzhattak el egymástól, hogy a közösségben egyszerre támaszkodhatunk a többiekre, és lehetünk támaszai másoknak.
(A cikk elsőként az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. Szöveg: Vitális Judit, fotó: Balla Mária, Kalocsai Richárd)
További cikk:
