Gyülekezeti segítségnyújtás a mindennapokban
Mit jelent ma evangélikus gyülekezetként jelen lenni a rászorulók valóságában? Balatonfüreden, Harkán, Szarvason és Tokaj környékén a válasz nem programokban, hanem találkozásokban formálódik: egy vonatjegyben, egy tál meleg ételben, egy doboz megosztott csokoládéban vagy akár jó néhány pár meleg zokniban. Riportunkban olyan gyülekezeti közösségeket mutatunk be, amelyekben a segítségnyújtás nem külön feladat, hanem az evangélium mindennapi gyakorlata a közösség tagjai számára – gyermekektől az aggastyánokig.
Jézus szavai – „…a szegények mindig veletek lesznek…” (Mt 26,11) – nem a közöny igazolásául szolgálnak, hanem a folyamatos felelősség kijelölései: arra emlékeztetnek, hogy a szükség nem kivétel, hanem állandó valóság, amelyben az egyház hivatása nap mint nap megszólal. Ebbe a felismerésbe illeszkedik a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának Legyél te is hóangyal! pályázata is, amelyben a gyülekezeteket arra hívja, hogy lakhatási gondokkal, hajléktalansággal küzdő, mélyszegénységben élő testvéreink felé ne pusztán tárgyi segítséget nyújtsanak, hanem személyes jelenléttel, vállalt közelséggel tegyenek látható tanúságot az evangéliumról.
A segítségnyújtás különböző formái, amelyeket riportunkban bemutatunk, egy irányba mutatnak: a Krisztus-hitből fakadó, mások felé forduló testvéri szolgálat példái.
Nem csak üdülőváros
Balatonfüred neve sokak számára a rendezett utcákat, a Balaton víztükrét és a nyári nyüzsgést jelenti. Gabnai Sándor, a Balatonfüred–Dörgicsei Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze azonban jól ismeri a város kevésbé látható arcát is. „Sokan jönnek ide dolgozni, főleg az építőiparba. Aztán egyik napról a másikra munka és pénz nélkül maradnak, és nincs miből hazautazniuk vagy más településre eljutniuk, hogy további szerencsét próbáljanak” – mondja.
A segítség gyakran egészen egyszerű: vonatjegy megvásárlása, meleg ruha kivitele, csomagok azoknak, akik üzletek környékén vagy a város peremén élnek. A hangsúly mégsem az ellátáson, hanem a kapcsolaton van. Van, aki tudatosan vállalja a hajléktalan-életformát, másokat a körülményei sodornak bele – a gyülekezet számára azonban mindig az ember a fontos.
Gabnai Sándor elmondja, hogy a gyülekezetben a gyermekek is természetes módon tanulják ezt a szemléletet: megosztani a sajátból. Ennek az is az egyik háttere, hogy náluk a segítségnyújtás nem külön szolgálat, hanem a gyülekezeti lét egyik magától értetődő formája.
Balatonfüred sajátos helyzetét az is meghatározza, hogy a városban sok idős ember él. Gabnai Sándor szerint ez a gyülekezeti diakónia irányait is formálja. Egyre több egyedül élő időssel veszik fel a kapcsolatot, és ahol tudnak, segítenek. Ezenkívül a gyülekezet tagjai rendszeresen ajánlanak fel ágyneműket, törölközőket, ruhákat; ezeket a lelkész több alkalommal autónyi mennyiségben szállította el szeretetotthonokba.
A lelkész egy emlékezetes esetet felelevenítve szemlélteti, hogy az adományozás időnként kölcsönössé válik. Egy alkalommal, miközben a bevásárlás után pakolt az autójába, valaki megkocogtatta a vállát. „Erős vár a mi Istenünk, tisztelendő úr!” – köszönt a hajléktalan férfi, akinek korábban segített a gyülekezet. A kezében egy díszes doboz csokoládé volt. Azt mondta, nemrég kapta, de nem tudja megenni, túl értékes neki – inkább a lelkész gyermekeinek adná, mert mindig olyan kedvesek hozzá.
Közös asztalt terítve
Szarvason az evangélikus diakónia intézményes formában is jelen van. Az Ótemplomi Szeretetszolgálat évtizedek óta meghatározó szereplője a város szociális életének, gyökerei mégis mélyen a gyülekezeti közösségbe nyúlnak vissza. Lázár Zsolt igazgató lelkész hangsúlyozza: az ételosztások mögött mindig lelki folyamat áll.
Az Angyali segítség program keretében a gyülekezet rendszeresen kilép a templom falai közül, és asztalt terít azoknak, akiknek a mindennapi megélhetés is küzdelem. A közös étkezés itt nem pusztán ellátás, hanem találkozási tér: lehetőség arra, hogy a rászorulók ne ellátottként, hanem megszólított testvérként legyenek jelen.
Fotó: Angyali Segítség az Ótemplomból Facebook-oldala
Egy közelmúltbeli alkalom különösen beszédes képet adott erről: a legfiatalabb önkéntes hétéves volt, a legidősebb százhét – mégis ugyanabban a szolgálatban álltak egymás mellett. Ez is jól mutatja, hogyan válik a segítségnyújtás, az önkéntes egyházi segítő szolgálat generációkat összekötő tapasztalattá. Gyermekek, fiatalok, aktív korú felnőttek és idősek együtt főznek, közösen osztanak ételt, beszélgetnek.
A szolgálat nem ér véget az évenként közel tízezer adag étel kiosztásával: fontos része a meghallgatás, a név szerinti ismeretség, az ismétlődő találkozásokból fakadó bizalom. A rendkívüli hideg idején a gyülekezet és a szeretetszolgálat krízisellátással is jelen volt: melegedővel, teával, ruhával, figyelemmel – mindazzal, ami az adott pillanatban segít a nélkülözőn.
Közel a valósághoz
A Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközség segítő szolgálatáról Gerlai Pál lelkészt kérdeztük. Tokaj neve sokak számára ma is a jólét, a bor és a kiváltságos természeti adottságok szinonimája; ahogyan Kölcsey Ferenc írta Himnuszában: „Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél.” A lelkész tapasztalata szerint azonban a környékre nem csak ez a kép jellemző. Szolgálata során hamar szembesült azzal a szegénységgel is, amely a borvidék peremén, sokszor rejtve van jelen. Először a Hernád mentén, Felsődobsza határában találkozott közvetlenül ezzel a valósággal. A rossz állapotú házak közül kifutó gyerekek látványa nem pillanatnyi benyomás maradt, hanem irányt szabott a gyülekezet későbbi jelenlétének.
Azóta a gyülekezet nemcsak a Tokajban, hanem a környező településeken, sőt időről időre a Felvidéken élő rászorulókat is támogatja. A segítség rendszeres csomagosztásokban és visszatérő látogatásokban ölt testet. A budavári evangélikus gyülekezet támogatásával nemrég több élelmiszercsomag jutott el rászoruló családokhoz.
A szolgálat egyik fontos motorja Kovács Dávid mentőápoló, gyülekezeti tag. Helyismerete és tapasztalata kulcsfontosságú: tudja, hol élnek azok, akikhez ritkán érkezik segítség. A gyülekezet együttműködik a helyi családsegítő szolgálattal is, hogy fiatal anyákhoz, mozgássérült családokhoz, hideg házakban élőkhöz jusson el a segítség – gyakran azokhoz, akik nem mernek kérni.
Méltóságot a mindennapokba
Az osztrák határ menti Harkán a rászoruló testvérek felé forduló segítség nem látványos akciókban, hanem következetes, aprólékos figyelemben mutatkozik meg. Locsmándi-Bősze Veronika, a Harkai Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze számára a segítségnyújtás természetes része a gyülekezeti életnek. A ruhaadományokat a gyermekjóléti intézményen keresztül juttatják el a rászorulókhoz, a gyülekezeti alkalmak szeretetvendégségein megmaradó étel és ital pedig nem vész el: rendszerint a közeli város melegedőjébe kerül.
A szolgálat azonban nem csupán az anyagi javak továbbadásáról szól. Az iskolai és a gyülekezeti hitoktatásban tudatosan jelen van a társadalmi felelősségvállalás kérdése: annak tanítása, hogy „az evangélium fényében a másik ember méltósága mindig elsődleges” – mondja a lelkész. Locsmándi-Bősze Veronika azt is megemlíti, hogy a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium és Kollégium Egy pár zokni akciója keretében karácsony előtt közel kétszáz pár meleg zoknit adtak át a diákokkal együtt a hajléktalanszálló lakóinak.
A lelkésznőtől azt is megtudjuk, hogy a gyülekezetben tervezik: negyedévente szendvicskészítést tartanak a gyermekalkalmak résztvevőivel, a kész szendvicseket pedig a gyülekezet felnőtt tagjaival és az adott év konfirmandusaival együtt juttatják majd el a rászorulókhoz.
Több mint segítség
Összeállításunkban megannyi hasonló gyülekezeti segítő szolgálatot lehetett volna még bemutatni. A most kiragadott példák talán így is érzékeltetik, hogy a szolidaritás nem heroikus cselekedet, hanem következmény: annak belátásából fakad, hogy mindannyian kegyelemből élünk. Ez a felismerés testvéri közösséggé formál, megfoszt az erkölcsi fölénytől, és megóv attól is, hogy elhamarkodott válaszokat adjunk bonyolult élethelyzetekre. Mert az evangélium nem ad felmentést a valóság alól – hanem beleállít minket abba.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2026. február 22. – március 1-jei, 91. évfolyam 7–8. számában jelent meg. Online először az Evangélikus.hu honlapon volt olvasható. (Szöveg: Galambos Ádám)
