Nem gyerekek az egyházban, hanem testvérek

Közkedvelt ifjúsági énekeinktől zengett szeptember 27-én, szombaton a budapesti Riz Levente Sport-​ és Rendezvényközpont az evangélikus konfirmandusok országos találkozóján (EKOT). Lelki töltekezésre és ismerkedésre hívták a szervezők az elmúlt két évben konfirmáltakat, valamint a jelenleg konfirmációi előkészítőre járó fiatalokat és kísérőiket. Az egész napos programmal a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó hangulatát kívánták megismertetni a nap ezer résztvevőjével – egyúttal hívogatták is őket a jövő évi fesztiválra. Ahogy a nap zárásaként bejelentették: 2026. július 8. és 12. között a soproni Erzsébet-​kertben rendezik a tizenötödik Szélrózsát.

Az egyházvezetés részéről a negyvennyolc évvel ezelőtt konfirmált Prőhle Gergely országos felügyelő hangsúlyosan nem mint gyerekeket, hanem mint testvéreket köszöntötte a konfirmandusokat és az ifiseket. Ehhez felidézte az idei tematikus év apropóját: Luther Márton és Katharina von Bora 1525-ös házasságkötését. Amikor a reformátor megházasodott, majd gyermekei születtek, szembesült azzal, micsoda felelősséget jelent gyermeket nevelni és őket az egyház közelébe vezetni: megismertetni Jézussal és a Szentírással. Ekkor fogalmazódott meg benne az is, hogy a gyerekek a keresztség által ők is ugyanolyan egyháztagok, mint a felnőttek.

Az országos felügyelő visszaemlékezett azokra a társaira, akikkel annak idején együtt állt az oltár előtt, és akik közül sokakkal mind a mai napig szoros a kapcsolata. Ennél is nagyobb ajándékként éli meg, hogy azt láthatja, ez a gyermekeiknél is megismétlődik. Így folytatódik generációról generációra az egyház. „Egy fantasztikus történet részeivé válhattok – hívta fel a fiatalok figyelmét arra, milyen kincseket rejthetnek számukra is a konfis-​ és ifisévek. – Remélem, ebben a közösségben egy életen át segíteni tudjátok egymást.”

Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője – elnöktársa, Szemerei János püspök nevében is – egy meghívást, egyben egy matematikai feladványt tolmácsolt a fiataloknak: 2026-ban abba az egyházkerületbe várják a szélrózsázókat, amelyik idén huszonöt éves, és jövőre lesz négyszázötven éves. Saját konfirmációja egyébként – említette meg – pont ötven éve volt, egy olyan gyülekezetben, ahol nem élhette meg a „tömegélményt”. A nagyobb közösséghez tartozás érzését a fóti kántorképzőben, majd ifjúsági táborokban tapasztalhatta meg. Az olyan alkalmaknak, mint az EKOT vagy a Szélrózsa, ebben van a nagy erejük és potenciáljuk.

Indulj bátran!

„Itt vagyok, engem küldj!” – erről az Ézsaiás próféta elhívástörténetében olvasható mondatról (Ézs 6,8) Elekné Udvaros Dóra nyáron ordinált lelkipásztor, az Iharosberény–Vései Társult Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze szólt a fiataloknak. Hangsúlyozta: a nap mottójának, illetve az áhítat alapigéjének választott bibliai szakasz az Úristen konkrét kérdésére – „Kit küldjek el, ki lesz a követünk?” – válaszul hangzik el. Ő bennünket is meg akar szólítani, számunkra is van mondandója. Azt akarja tudatni velünk, hogy nem hiábavaló a létezésünk. Nem akarja, hogy olyan sorsra jussunk, olyan céltalan életet éljünk, mint amilyenről például a BSW [magyar zenei formáció – a szerk.] énekel a Lidokain című számában. (A lelkésznő idézte is a refrént, melynek utolsó sora így hangzik: „De már nem találja önmagát lent a mélyben.”)

Amikor Isten megszólít bennünket – folytatta a gondolatmenetet –, két dolgot tehetünk: vagy ülve maradunk, és úgy teszünk, mintha nem hallottunk volna semmit, vagy dönthetünk úgy is, hogy a félelmeink, a bizonytalanságaink ellenére elindulunk arra az útra, amire ő hív bennünket. „Nem azért szólít meg minket, mert tökéletesek vagy bűntelenek vagyunk. És nem is a hiányosságainkra tekint, hanem arra, ami a szívünkben van. Nem csak a tökéletes lehet Isten szócsöve, küldötte. Amikor elindulunk, az sem azt jelenti, hogy készek vagyunk; ez egy folyamat kezdete, lehetőség a formálódásra, a változásra. Hallod-​e, hogy neked szól Isten kérdése? Ha igen, indulj el bátran. Ha nem, akkor imádkozz még egy kicsit, beszélgess a lelkészeddel, olvasd a Bibliát, és a legfontosabb: hidd el, hogy Isten szeret téged, gyönyörködik benned, van terve az életeddel” – zárta gondolatait Elekné Udvaros Dóra, majd további útravalóul egy kisfilmet is lejátszott arról, miért lehet nehéz megtenni az első lépést, elhagyni a komfortzónánkat, kilépni a megszokott keretek közül még akkor is, ha azok bántóak vagy más szempontból mérgezőek. A lassú elfogyás helyett – üzente a videó – választhatunk egy másik utat. Ez az „irányváltás” ugyan elsőre szintén járhat fájdalmakkal és konfliktusokkal, mégis elvezethet minket ahhoz, aki a kereszten már átvállalta a terheinket, félelmeinket. Így lehet miénk egy olyan élet, amelyben szerethetünk, elfogadhatunk, megbocsáthatunk.

Erőfölény helyett

A folytatásban Pongráczné Győri Boglárka győrsági és Pongrácz Máté győr-​ménfőcsanaki lelkész Ézsaiás elhívásának történetének további részleteit bontotta ki, és állította párhuzamba más bibliai történetekkel. Felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy Isten a templomban szólította meg a majdani prófétát, és kifejezték azt a reményüket, hogy a jelen lévő fiataloknak is vannak, illetve lesznek is még olyan élményeik, amelyek valamiképpen egy-​egy templomhoz kötődnek.

Azt is bemutatták, hogy az Úr megengedte Ézsaiásnak, hogy egy pillanatra belépjen a mennyei valóságba, és egészen közel kerüljön hozzá: egy trónon ülve, palástba burkolva, magasztosnak és fenségesnek láthatja. „Milyennek képzelitek ti Istent, milyen külső vagy belső tulajdonságokat társítotok hozzá?” – kérdezte a lelkész házaspár a jelenlévőket. Mobilon leadott válaszaik egy szófelhőben jelentek meg a kivetített képen: fényes, kedves, hatalmas, irgalmas, szép, bölcs, sigma [a mai szlengben a népszerű, sikeres, de rendkívül független és magabiztos férfi – szerk.], cuki – sorjáztak a kifejezések.

A hatszárnyú, Istent dicsőítő szeráfok éneke kapcsán az előadók egy másik kórusra irányították a figyelmet: arra az angyalseregre, amelyik Jézus születésének éjjelén a pásztoroknak zengte az örömhírt. A vállalkozó kedvű és kiválasztott fiataloknak köszönhetően a színpadot gyorsan megtöltötték a karácsonyi történet szereplői; még egy szelfi készült róluk.

Ézsaiás és a pásztorok is rettegéssel hallgatták az Urat magasztaló szózatot. Ennek magyarázata – fejtették ki a lelkészek –, hogy amikor az ember meglátja Isten fenségét, akkor egyúttal a saját kicsinységével, gyengeségével, elesettségével is szembesül. Ez történt Péterrel is a nagy halfogáskor, amikor a minden emberi értelmet meghaladóan sikeres halászat után azt kérte Jézustól: menjen el tőle, mert ő bűnös ember.

Amikor egy durva, bántalmazó osztálytárs meglátja a gyengeségünket, akkor rátesz még egy lapáttal, hogy így adjon nyomatékot a saját erejének, Isten reakciója azonban nem ilyen – mutattak rá az előadók. Ő kinyújtja a kezét, átöleli azt, aki összeroskad a bűnök és gyengeségek alatt. Nem használja ki az erőfölényét, sőt a kereszten vállalta a sebzettséget, a félelmet, a gyengeséget, az erőtlenséget – hogy aztán feltámadásával megerősítsen minket, és elindítson a másik ember felé.

Az angyalok azt mondták a pásztoroknak, menjenek Betlehembe. Jézus elhívta emberhalásznak Pétert. A szeráf egy égő parazsat érintett Ézsaiás ajkához, és vette el a bűneit, bocsátotta meg vétkeit, hogy így indulhasson küldetésére. „Ha terheidtől megszabadulsz, ha keresed Isten jelenlétét, akkor te is képes leszel rátalálni arra az útra, amit ő szán neked” – hangzott a végső biztatás.

Hűséggel vár Sopron

A délutáni programok sorában kiscsoportos beszélgetések, teremtésvédelmi és kézműves-​foglalkozások, sportolási lehetőségek és társasjátékbarlang várták a fiatalokat. Külön termet kapott az Evangélikus Pedagógiai Intézet, a Luther Kiadó és az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a lehetőségek piacán pedig néhány további egyházi szervezet mutatkozott be. A kísérők könyvbemutató keretében ismerkedhettek a Segítség! Megint ifit tartok című kiadvánnyal, a Közel együttes rajongói a zenekar tagjaival beszélgethettek. A szabadon eltöltött idősávot követően Csorba Lóci adott akusztikus koncertet.

A nap zárásaként a jövő évi evangélikus ifjúsági találkozó időpontjáról és helyszínéről hullt le a lepel, amikor Szidoly Roland, a Szélrózsa Tízek vezetője bejelentette: 2026. július 8. és 12. között Sopronban lesz a tizenötödik Szélrózsa. A házigazda Soproni Evangélikus Egyházközség lelkipásztorai közül Somogyvári Flóra azt emelte ki, hogy hűségesen készülnek a találkozóra, Tóth Károly István pedig azt a csábító ajánlatot tette: garantálja, hogy az Erzsébet-​kertben négy fokkal hűvősebb lesz, mint tavaly nyáron volt Nyíregyházán.

A rendezvény zárásaként ajándék hetijegyeket sorsoltak ki azok között, akik a nap során aktívan részt vettek a programokon, és ezt a pecsétgyűjtő lapjukkal bizonyítani is tudták. A szerencse egy-​egy répcelak–csánigi, fasori, illetve kelenföldi gyülekezeti kötődésű fiatalnak kedvezett. További két nyeremény azok között talált gazdára, akik követik a Szélrózsa, illetve a gyülekezeti és missziói osztály közösségi médiás oldalait.

Az áldás után a Szélrózsa-​dallal búcsúztak egymástól a jelenlévők – nem örökre, legfeljebb a soproni találkozóig.

A beszámoló először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg.
Szerző: Vitális Judit, Fotó: Magyari Márton

Velük épül a közösség

EKOT-résztvevőket kérdeztünk konfirmációról, gyülekezethez tartozásról

Aktív, lelkes, csupa mosoly (kis)kamaszok és kísérőik fogadták el a meghívást az evangélikus konfirmandusok országos találkozójára (EKOT). Az alkalomra elsősorban a jelenleg konfirmációi előkészítőre járó, illetve az elmúlt két évben konfirmált fiatalokat várták szeptember 27-én a budapesti Riz Levente Sport-​​ és Rendezvényközpontna. Néhány résztvevőt kérdeztünk arról, mit jelent számukra a felnőtt egyháztagságra való készülés, és mit ad nekik a gyülekezethez tartozás. A galériába pedig csoportképeket gyűjtöttünk  kollégánk fotókollekciójából.

Dóri és Nóri a békéscsabai evangélikus gyülekezetből jött.

Dóri: „Idén áprilisban konfirmáltunk. A családom is szerette volna, hogy részt vegyek a felkészítésben, hiszen a testvérem már konfirmált. Én egy kicsit féltem tőle, de aztán nagyon jó volt. A mai nap programja tetszik, jó a közös éneklés, az előadások, a történetek.”

Nóri: „Én magamtól vállaltam a konfirmációt. Mikor kezdtem komolyan venni a kereszténységet, eldöntöttem, mindenképpen szeretnék konfirmálni. A hit nekem megújulást, újjászületést jelent. Gyakran járok el egyházi, ifjúsági találkozókra. Az evangélikus egyházban az a jó, hogy olyan emberek között lehetek, akik elfogadnak, kedvesek, nem vádolnak olyan könnyen.”

Péterné Benedek Ágnes, a lelkészük: „Gyülekezetünkben új kezdeményezés volt, hogy két évig tartson a felkészítés. Nagyszerű érzés, hogy összetartó kis közösséggé tudtak kovácsolódni, s most is eljöttek a találkozóra. Jó látni, hogy milyen komolyan veszik a felkészülést, a konfirmációi ünnepet és az utána következő hívő életet, amelyen elindultak. Reméljük, velük épül tovább a gyülekezetünk.”

*

Florina (13), ceglédi konfirmandus: „Jövő pünkösdkor fogok konfirmálni. A szüleimnek is fontos, és én is nagyon szeretném, ráadásul az iskolánkban is kötelező. Az oktatás már elkezdődött, szívesen részt veszek rajta, Szlaukó-​Bobál Orsolya lelkésznő tartja. A mai találkozóra is örömmel jöttem, nem is gondoltam, hogy ilyen sok konfirmandus lesz itt. Evangélikusnak lenni azért jó, mert úgy érzem, kényelmesen, játékosan tudunk akár még a komoly dolgokról is beszélni a társadalomban. Olyanok vagyunk, mint egy család, egy baráti közösség. A rendezvényeken pedig mindig jó a hangulat.”

*

Hullánné Mladek Mária kísérő pedagógus, tanítónő, Podmaniczky János Evangélikus Általános Iskola: „Közel százan regisztráltunk az idei konfirmandustalálkozóra, hatodik osztálytól nyolcadikig vannak itt tanulóink, a már konfirmált és a leendő konfirmandus-​korosztály tagjai. Az, hogy a konfirmáció kötelesség-​e vagy lehetőség, nagyban múlik a lelkészen és a hittantanáron is. Ők tudják lelkesíteni a fiatalokat, és a hozzáállásuk azért nagyon lényeges, mert a konfirmáció egyszeri, meg nem ismételhető, fontos pont az életükben. Iskolánkban B. Pintér Márta iskolalelkész, a rákoskeresztúri gyülekezetemben pedig Nagyné Szeker Éva sokat tesz a közösségünkért. Jómagam édesanyaként is figyelek ma, hiszen jövőre fog konfirmálni az én gyermekem is. Jó, hogy elhangzott a pódiumon is: a konfirmáció nem letudandó feladat, kipipálandó dolog, hanem mérföldkő az ember hitéletében. Az évek során számos példát láttam arra, hogy a gyermekeik révén a családok is bevonódnak a gyülekezet életébe. Ott ülnek a templompadban, együtt jönnek családi istentiszteletre. A saját életem is példa erre. Születésem szerint katolikus vagyok, a férjem evangélikus, így kerültem ebbe a közösségbe húsz évvel ezelőtt. Hálás vagyok azért a nyitottságért, amit itt tapasztalok, ahogyan örömmel látnak, elfogadnak, és számítanak rám. Nagy ajándék, hogy együtt mehetünk a családommal a templomba, s nem szakadunk szét a vallás miatt.”

Sanyi (12) a rákoskeresztúri gyülekezetből, jövő pünkösdkor fog konfirmálni: „Már elkezdtük a felkészülést a konfirmációra, most a Biblia könyveit tanuljuk. A Podmaniczky evangélikus iskolába járok. Amit eddig ott tanultam hittanórákon, az most sokat segít. A gyülekezetben Nagyné Szeker Éva néni a lelkészem. Az evangélikusok kedvesek, jó a csapat, én ezért szeretek evangélikus lenni.”

A beszámoló először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg.
Szerző: Stifner-​Kőháti Dorottya, Fotó: Magyari Márton