– Az Ararát mindmáig az újrakezdhető élet jelképe – olvasható a teremtésvédelmi munkacsoport bemutatkozásában a honlapjukon. Kezdjük azzal, hogy pontosan mit jelent az újrakezdhető élet.
Gáncs Tamás: Azt tapasztaltam lelkészként, de magánemberként is, hogy hihetetlen ereje van az újrakezdésnek. A teremtésvédelmi csoport elnevezésének az egyik teológiai alapja, hogy olyan Istenünk van, olyan Istenben hiszünk, aki mindig ad új esélyt. Nemcsak az Ószövetségben jelenik meg erős motívumként az újrakezdés, de az Újszövetségben is. Jézus igehirdetésében, találkozásainál, a páli levelekben vagy éppen a Jelenések könyvében is központi szerepet kap. Isten új esélyt adó Isten.
– Sokszor mondják, hogy sosem késő újrakezdeni, ugyanakkor nagyon nehéz megtenni az első lépést. Hogyan lehet nekikezdeni, akár a teremtésvédelemnek is?
G. T.: Amikor valamit újrakezdünk, az első kihívás, hogy valamit el kell engedni, ami eddig megkötött. Ez igaz az első teremtésvédelmi lépésre is. Emellett persze tudatosítanunk kell magunkban újra meg újra, hogy ez egy folyamat része, naponkénti döntések sokaságával. Luther nem véletlenül beszélt a naponkénti megtérésről. Az ökológiai megtérés, amelyről Ferenc pápa is beszélt, ugyanígy működik. Minden egyes nap nemet kell mondani valamire, hogy igent tudjunk mondani valami mellett. Ami nagyon fontos: nem holnap kell elkezdeni, hanem ma.
– A teremtés hetére készülünk. Az idei téma a Teremtő bizonytalanság – „A remény nem csal meg”, Róm 5,5a alapján. Miért épp ezt választották?
Koltai Zsuzsa: Az idei év a világjárvány árnyékában rendkívül erősen és közvetlen formában ismertette meg velünk a bizonytalanságot. Most még erősebben érezzük, hogy mi, emberek mennyire szeretjük az ügyeinket, életünket kontrolláltan vezetni, és nem utolsósorban ez az irányításigényünk mennyire nagy hatással terjed ki olyan területekre is, amelyekbe a beavatkozás bőven nem „természetes” hatáskörünk. Amikor az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport a Teremtő bizonytalanságot választotta az idei év témájának Pál Rómabeliekhez írt levelének idézett része alapján, akkor arra kívántunk hangsúlyt helyezni, hogy állnak előttünk a Bibliában is, és a környezetünkben is olyan példák, ha úgy tetszik, jó gyakorlatok, magatartás- és gondolkodásbeli minták, amelyek pont a bizonytalanság időszakában és a bizonytalanság ellenében teremtenek értéket az emberi sors kiszolgáltatottságának és a szenvedésnek a tudomásulvételével, de abba nem belenyugodva. Azt gondolom, ez a téma elénk helyezi, hogy a bizonytalan helyzetben is van érvényes embertársi, felebaráti válasz a szenvedésre, megpróbáltatásra, nehézségre, és nekünk, keresztényeknek a világjárvány közepén is van bőven mondanivalónk Istenről, emberről és embertársi szeretetről. Hadd idézzek Nobilis Máriónak [római katolikus pap, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa – a szerk.] a Teremtés hete füzet bevezetőjében az idei témával kapcsolatban megfogalmazott gondolataiból: „Isten nem minden bizonytalanságtól és szenvedéstől megvédő, hanem azokban is velünk lévő szeretetet ígér.”
– Melyek az idei teremtés hetének főbb gondolatai?
K. Zs.: A programfüzet meditációi napi bontásban a Pál apostoli idézet ívét járják végig, kezdődően a szenvedéssel, megpróbáltatásokkal, a türelemmel, a kipróbáltság erényével, a reményen keresztül a Szentlélek ajándékán át megérkezve Isten szívünkbe áradó szeretetéhez. Reméljük, hogy az ív a közös ünnepléseken és gyülekezeti alkalmakon keresztül kibontakozik majd annak a tartalmi egységében is. Sarokpontnak a rövidítésként általunk is választott „A remény nem csal meg” gondolatot és Isten szeretetének témáját említeném. Lehet, hogy elsőre furcsának hat ezekről beszélni egy világjárvány nyomorúságainak közepén, de azt gondolom, hogy a remény sokszor túlhasznált fogalma pont egy ilyen helyzetben rehabilitálható, ilyenkor élhető át igazi jelentése, és különböztethető jól meg például a bizonyosságra való igénytől. A remény olyan kincs, ami az ismeretlenre való folyamatos és megújuló pozitív válaszunk. Isten szeretetéről mindig jó és aktuális beszélni, fontos a legkülönbözőbb élethelyzetekben megfogalmazni ennek üzenetét. A hét kapcsán kiemelném: a hét gondolatkörének zárása, az Isten szeretete kifejezően kapcsolódik össze a másik, a felebarát szeretetével és önmagunk szeretetével. Amikor az ember képes felismerni teremtményi voltát, törékenységét, megéli Isten szívünkbe áradó szeretetét, akkor ahhoz is közelebb kerül, hogy a világban neki szánt helyes helyén élje életét: a teremtmények között, szeretettel.
– Hogyan látják, mennyire került fókuszba a teremtésvédelem az egyházban és Magyarországon az utóbbi időben?
G. T.: Mind a társadalomban, mind az egyházakban erősödő tendencia érezhető az ügy felkarolása iránt. Természetesen a médiafigyelem, a meghökkentő számok és képsorok sokakat felráztak, de ez önmagában még kevés. Az lenne az ideális, ha ebből a sokkból konkrét tettek születnének. A keresztény hitvallásunk része, hogy vigyázunk arra, amit ránk bízott az Isten. Azt érzékelem, hogy az elmúlt években a teremtés hetének meghirdetésével a gyülekezeteink is elkezdtek erőteljesebben összpontosítani a teremtett világ értékeire. Azt tapasztalom, hogy egyre többen kezdtek ráeszmélni: a teremtett világ védelme hitvallásbeli kérdés, nem pedig úri huncutság. Gyülekezeti lelkészként örömmel látom, hogy egyre többen kötelezik el magukat az ügy mellett, és próbálják ennek fényében élni az életüket. A gyülekezeteknek, egyházaknak kulcsszerepük van. Nemcsak hitvallási, de hitelességi kérdés is ez. Üzenet a társdalomban élve, a társadalom felé, a társadalomért. Óriási ereje van annak, hogy ez ökumenikus összefogásban valósulhat meg.
K. Zs.: A Magyarországon is, és világszinten is fokozódó figyelem mellett örömmel tapasztalom, hogy a teremtett világ értékeinek óvására tett erőfeszítéseket egyházunkban is egyre nagyobb érdeklődés és figyelem övezi. Sokan keresnek meg minket, örömmel üdvözlik a teremtésvédelmi munkaág létrejöttét, és egyre többen csatlakoznak kezdeményezéseinkhez. Már a tavalyi évben is tapasztalható volt a teremtés hetének ünneplése kapcsán is, hogy ebben az időszakban sok gyülekezet, nevelési, oktatási és diakóniai intézmény fordít figyelmet arra, hogy valamilyen alkalom keretében hangsúlyt adjon a teremtésvédelmi témáknak, akár az istentiszteleti és lelki élet keretében, akár kifejezetten a természet állapotát javító akciótevékenységként, akár szemléletformáló, érzékenyítő alkalmakon keresztül. Ezen a tapasztalaton felbuzdulva az idei évben is meghirdettük a Teremtés heti helyi akció felhívásunkat, amelynek célja egyrészt minél többeket bátorítani arra, hogy csatlakozzanak a közös ünnepléshez, cselekvéshez, másrészt hogy ezekről az eseményekről minél többen tudomást szerezhessenek. Ötletek gyűjtéséhez ajánlom a Teremtesunnepe.hu oldalt.
– Mit kell tudnunk a szeptember 1-jén a gyülekezetekben induló Műveld és őrizd! evangélikus egyházi teremtésvédelmi programról?
K. Zs.: Az egyházunkat átfogó teremtésvédelmi programot az egyház központilag indítja, és szeptember 1-jétől önkéntesen csatlakozhatnak hozzá gyülekezetek, a későbbiekben nevelési és oktatási intézmények, diakóniai intézmények, irodák, hivatalok, konferencia- és missziói központok, egyházi alapítványok, egyesületek, közösségek. A Magyarországi Evangélikus Egyház teremtésvédelmi programja ökumenikusan nyitott, más felekezetekhez tartozó közösségek jelentkezése is elfogadott. A közösségek saját indíttatásukból jelentkeznek, maguk határozhatják meg céljaikat, szándékaikat, az elköteleződés mértékét, és maguk állíthatják össze a közösség teremtésvédelmi programját. Az Ararát teremtésvédelmi munkaág keretet és segítséget biztosít a vállalás egyedi tervezéséhez, összeállításához és megvalósításához. A teremtésvédelmi programban való részvétel lehetőség a közösségek együttműködésére, a régiók ilyen szempontú összetartására, a hálózatos működés kialakítására. További információk a Meet.lutheran.hu oldalon találhatók.
Szöveg: Kézdi Beáta, fotó: Magyari Márton
A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 35–36. számában jelent meg 2020. szeptember 13-án.