„Hiszem az emberi szó gyógyító hatását. S ha pedig már elfogytak a szavak: hiszek az érintésben, a pillantásban, a szavak nélküli imákban. Hiszem, hogy sokszor botladozó és irgalmatlanul keménynek látszó utunkat végtelenül gyöngéd szeretet kíséri végig." (Balogh Éva evangélikus lelkész)
A kép nem éles, de ez most így van jól. Mi még tükör által homályosan látunk, ő már színről színre. Éva itt a 2018 szeptemberi balatonszárszói papné találkozó záró istentiszteletére készül. Azzal a méltósággal és azzal az igényességgel, ami mindig is jellemezte őt. Begombolja, megigazítja Luther-kabátját. Szolgálati öltözékét 1988-as lelkésszé szenteléstől kezdve gyülekezeti, majd iskolalelkészként, hitoktatóként és kórházlelkészként, végül az országos iroda munkatársaként hordta. Most már le kellett vennie. De hisszük, hogy egy „irgalmatlanul keménynek látszó út után" odaát, „a végtelenül gyöngéd szeretet" jegyében ő is megkapja a fehér ruhát, amiről a Biblia utolsó könyve ír: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet" (Jelenések 7,13–17).
A fotón Jézus áll mögötte. Hiszem, hogy nemcsak a képen vannak együtt, hanem a halálon túli valóságban is.
Fabiny Tamás
