Immáron ötödik alkalommal jelenik meg kötet formájában is az adott év – jelen esetben 2024 – bibliaolvasó Útmutatójának napi igéi alapján készült áhítatosgyűjtemény Galambos Ádám szerkesztői munkájának köszönhetően. Ami évről évre a megjelentetéshez szükséges nekiveselkedéshez erőt és motivációt ad, az nem más, mint az olvasók, „felhasználók” részéről tapasztalt igény, legyen szó akár a nyomtatott, akár a digitálisan, elektronikusan elérhető formákról.
A most megjelenő kötetben az aznapi igék kapcsán százhuszonkét lelkész gondolatait olvashatjuk, ezeket pedig rövid imádságok, áldásszövegek egészítik ki. Napi erőforrásnak is nevezhetők ezek az áhítatok, de utalva a kötet címére – Békesség –, hadd nevezzem inkább békességforrásnak őket.
Talán nincs még egy szó, amelynek terhére annyi visszaélést követtek volna el, mint a béke szava. Ha csak az elmúlt száz évet nézzük: a különböző – nemritkán egymással is harcban álló – ideológiák és érdekek képviselői a nép feletti hatalomgyakorlásuk érdekében előszeretettel és gátlástalanul hivatkoztak a békére, amelynek fenntartásához vagy megszerzéséhez szükséges eszközként tüntették fel az erőszakot, a fegyverkezést, a gyűlöletkeltést. Méltán mondhatta Jézus annak idején – és mondja ma is –: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn 14,27)
Jézusnál a béke jelentése minden bizonnyal a Szentírás értelmében, az Istennel való kapcsolat mélyén gyökerezik. A salom szó nem csupán a háború hiányát jelenti, hanem a hálatelt életet, amely nem egyenlő a testi-lelki javakban való bővelkedéssel, sokkal inkább a meglevőkkel való megelégedettség, a megelégedni tudás készségét jelenti.
Különös dolog az isteni békesség, a forrása is, és a célja is egy: az Isten előtti csend. A jézusi példázatok, amelyek a békességre találásról szólnak, nagyon szépen kifejezik ezt a csendet. Amikor a tékozló fiú hazaér, nagyon fontosak az apának a szolgákhoz intézett szavai, de a fiának nem mond semmit, az övé „csupán” a csendes, a szavak nélküli atyai ölelés. A templomban imádkozó vámszedő „megigazulásának” kinyilvánítása a példázat hallgatóinak és olvasóinak szól, magáé a vámosé „csak” a csend, amelyben kiönti a szívét Isten előtt, és amelyben átéli a meghallgatottság élményét. És a végkifejlete is a csend ezeknek a példázatoknak: a hazatérő fiú csendben ül az asztalnál, míg az apja vállalja érte a hazaérkező báty haragjával való konfrontációt. A vámszedőt is úgy képzeljük el, hogy csendben távozott a templomból az imádság után.
Mint Galambos Ádámtól megtudtam, nem véletlenül került a kötet hátlapjára a békességgel összefüggésben illusztrációként Hager Ritta Sugárzó csend című alkotása, amelynek eredetije 1994 óta a berlini Brandenburgi kapu bal szárnyában, a Csend Termében látható. Nekem pedig az egykor Pécsett épített Biblia-torony – közel száz különböző nyelvre lefordított Bibliából álló installáció – jutott eszembe, amelynek készítése közben vettem észre, hogy a torony belseje üres teret képez. S vajon mi lehetne a különböző nyelvek és kultúrák közös, mindenütt érvényes tartalma, ha nem a csend, amely minden nyelven ugyanúgy „szólal meg”, az isteni jelenlét csendje? Így lettek a Bibliák építőkövekké, a belső tér pedig az isteni jelenlét, a csend kápolnájává.
Kívánom a kedves olvasóknak, hogy az új áhítatosgyűjtemény segítsen rátalálni az egyes szerzők egyedi hangja, a szavaik és gondolataik mögötti csendre, az isteni jelenlétre. Váljék számukra érezhetővé a szavakon túli atyai ölelés, a megigazító isteni meghallgatás, elfogadás. A békesség végső soron nem jelent mást, mint csendet. Csendes elfogadását a megváltoztathatatlannak és csendes – erőszakmentes – helytállást, szembenállást azzal, ami a názáreti Jézus szellemében nem elfogadható.
Békesség – Lelki útravaló az év minden napjára.
Szerkesztette: Galambos Ádám.
Luther Kiadó, Gyülekezeti és Missziói Osztály, 2023.
Kapható november 27-től a kiadó könyvesboltjában vagy webáruházában (lutherkiado.hu).
*
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. november 26. – december 3-i 88. évfolyam 47–48. számában jelent meg.