A találkozó Gáncs Péter nyitóáhítatával vette kezdetét. A nyugalmazott püspök mint a képzés koordinátora kifejezte örömét, amiért az előző évhez hasonlóan „újra együtt kezdjük a tavaszt, hogy egy picit rácsodálkozzunk egymásra”. Az egész napos közös alkalom lelki alapozásaként Márk evangéliumából a vak Bartimeus történetét (Mk 10,46–52) helyezte igehirdetésének középpontjába, rámutatva, hogy hozzá hasonlóan milyen sokszor érezzük mi is azt: az út szélére sodródtunk, és próbáljuk az eseményeket megérteni.
Németh Zoltán Koldusok vagyunk – Beszélgetőkönyv az evangélikus lelkiségről című könyvére hivatkozva – és azt felmutatva – Gáncs Péter emlékeztetett: valójában mind Krisztus kegyelmének a koldusai vagyunk, és nekünk is szükségünk van rá, hogy Jézus levegye a szemünkről azt, ami eltakarja előlünk a valóságot, hogy visszanyerjük a látásunkat. Bartimeus története is arról szól – mutatott rá –, hogy valaki valamikor már látott, de elveszítette a látását, ezért azt szeretné, ha visszanyerhetné a látás ajándékát, ez az üzenet pedig most, 2024 böjtjében Magyarországon is nagyon aktuális. „Azért vagyunk itt, hogy egymásra is kinyíljon a szemünk, de mindenekelőtt nyíljon ki a mi közös Urunkra és Megváltónkra, aki mellénk lép, mert meg akarja tisztítani és vissza akarja adni a látásunkat” – zárta áhítatát a nyugalmazott püspök.
Lehetőség, akadály vagy mindkettő
Ezután Németh Zoltán lelkész, az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának vezetője vette át a szót. A közös csoportmunkát felvezető, Együtt működik című rövid előadásában három olyan tényezőt vett sorra, amelyek döntő befolyással vannak a közös munkára, az együttműködésre a gyülekezetekben. Elsőként a vezetés, a jó vezető, majd a cél, végül pedig a csapatban dolgozás kérdését vette górcső alá, hogy utána az együttműködést a gyakorlatba is átültetve a csoportos munkáé legyen a főszerep.
Ennek alapját egy izgalmas feladat vetette meg: a kiosztott lapokon megjelenített huszonnégy közlekedési jelzőtábla közül mindenkinek ki kellett választania azt a hármat, amely kifejezi munkatársi szerepvállalását a gyülekezetben, majd ezek alapján csoportokba rendeződve kellett megfogalmazniuk a jelenlevőknek, hogy az adott jelzőtábla milyen üzenetet hordoz a gyülekezeti munkára vetítve, figyelembe véve azt is, hogy az lehetőség, akadály vagy adott esetben mindkettő egyszerre.
Új módszerek, jó gyakorlatok
Az eseményen e sorok írójának lehetősége nyílt megszólaltatni néhány résztvevőt, arról érdeklődve tőlük, hogy az egyes szakirányokon (gyermekmunka, ifjúsági munka, diakónia, gyülekezeti menedzsment és média) tanultak hogyan hasznosulnak az általuk végzett szolgálatban.
Pete Hajnalka és Fekete Zsuzsanna az Óbudai Evangélikus Egyházközségből érkezett, gyermekmunka szakirányon végeztek a második évfolyamon. Mint elmondták, már a képzés előtt is aktívan kivették részüket a gyermekmunkából, és azzal a – később beváltott – reménnyel jelentkeztek a gyülekezetimunkatárs-képzésre, hogy olyan új módszerekkel, ötletekkel gazdagodnak, amelyeknek a gyakorlatba ültetésével több embert a gyülekezetbe tudnak vonzani, gyermekeket és a szüleiket egyaránt. Sokat segített számukra – hívták fel a figyelmet külön is –, hogy megismerhették más gyülekezetek gyakorlatait, és ezeket az előadásokon hallottakkal együtt alkalmazva modern módszerekkel is segíthetik lelkészük munkáját – mint megfogalmazták: közösen, egymást is támogatva a hitben és hitközösségben.
A pedagógusként a helyi evangélikus gimnáziumban dolgozó Bodai János az aszódi gyülekezetből érkezett, és ugyancsak a második évfolyamon végzett ifjúsági munka szakirányon. A képzésen szerzett tapasztalatait megosztva elmondta: kinyílt a látótere azáltal, hogy jobban ráláthatott a más gyülekezetekben zajló munkára, és rengeteget gazdagodott azáltal is, hogy más-más nézőpontokkal találkozhatott. A foglalkozásvezetőknek is köszönetet mondva hozzátette: „A képzés óta improvizatívabb és rugalmasabb lettem. Már nem vagyok annyira feszes és tervezett, sokkal jobban el tudom fogadni, ha nem minden pontosan úgy alakul, ahogyan elterveztem. A Szentlélek folyamatosan munkálkodik, és most már tudom, hogy ilyenkor kicsit hátra kell lépni a vezető pozícióból és inkább kívülről támogatni a folyamatokat.”
A rákospalotai gyülekezetből érkezett Kozma Sándorné elsősorban azért jelentkezett a diakónia szakirányra, mert szeretett volna hatékony módszereket találni ahhoz, hogy az idősekkel felvegyék a kapcsolatot, és ezáltal támogatni tudják azokat, akik erre rászorulnak. Mint elmondta, csoportot is alapítottak, amelynek tagjai bejárnak a gyülekezethez tartozó szeretetotthonba, látogatják az időseket, kijárnak családokhoz, és egy-egy igés lap, könyv átadása mellett beszámolnak a gyülekezeti életről azoknak, akik sajnálatos módon nem tudnak eljárni a templomba.
A Dunaegyházáról érkezett Hroncsik Imréné gyülekezeti menedzsment szakirányra járt az első évfolyamon. Ő azért jelentkezett a képzésre, hogy lelkészük leterheltségén tudjon enyhíteni azzal, hogy bizonyos feladatokat átvesz tőle. Ez oly módon valósult meg, hogy ő vezeti a gyülekezet készpénzforgalmát a havi zárásokkal és az éves összesítéssel együtt. „Sok mindent tanultam a képzés során, ami a gyakorlati tudás megszerzésén túl lelki töltést is adott. Amikor erre lehetőségem volt, építő kritikaként azt fogalmaztam meg, hogy konkrét feladatok elvégzésével érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a gyakorlati képzésre” – tette hozzá végül.
A média szakirány a második évfolyammal vált a képzés részévé; ezt végezte el a zuglói gyülekezet tagja, Peregi Dóra. Mint elmondta, adott volt, hogy ebbe a csoportba jelentkezzen, hiszen ő kezeli a gyülekezet Facebook- és Instagram-oldalát, valamint a lelkészük által szerkesztett gyülekezeti újságba is ír cikkeket, de munkahelyén, Finnország budapesti nagykövetségén is hasonló feladatokat végez. „Nagyon sok olyan apró információt, tudásmorzsát sikerült összeszedni a képzés során, amire nem feltétlenül gondol az ember, kezdve a betűtípusoktól a képek használatáig. Ennek köszönhetően a médiamunkánk tudatosabb és egységesebb lett.”
A folytatás reményével
A gyülekezetimunkatárs-képzés két évfolyamának találkozója a közös ebéd után a szakcsoportokban folytatódott. Az esemény egyik záróakkordjaként Bence Gábor, az Evangélikus Kántorképző és Egyházzenei Intézet igazgatója által vezetett közös éneklés következett, majd a szakcsoportok képviselői összefoglalták, hogy szekciójukban milyen, mások számára is hasznos kérdésekről esett szó.
Az alkalom Gáncs Péter lelki útravalójával ért véget. A képzés koordinátora az együttlétért hálát adva úgy fogalmazott: „Köszönjük ezt a mai napot, a kinyíló szemek ajándékát, hogy sok mindenre nekünk is megnyílt, kinyílt a szemünk. Köszönjük, hogy újra láthattuk egymást, hogy újra beszélgethettünk egymással, hogy megoszthattunk gondokat, örömöket, eredményeket és kudarcokat. Köszönjük azt, hogy mehetünk tovább a böjti úton, hogy van hova visszatérnünk, hogy gyülekezetek, testvérek várnak otthon, új szolgálati lehetőségek, távlatok, és köszönjük azt is, hogy remélhetjük, hogy ennek a képzésnek is lesz folytatása.”
A gyülekezetimunkatárs-képzés ősszel induló, harmadik évfolyamára (amelyen már egyházzene szakirány is indul) május 31-ig lehet jelentkezni lelkészi ajánlással.
A cikk először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. (Szöveg: Balczó Mátyás, fotó: Magyari Márton)