– Lelkészcsaládból származik. Miért választotta munkahelyéül az országos irodát, és hogyan vezetett ide az útja?
– Tizenöt évesen kaptam először hivatalos egyházi megbízatást, akkor lettem az irsai gyülekezet kántora. Később többek között egyházmegyei felügyelő, zsinati küldött, majd elnök, bizottsági elnök is voltam. A munkahelyem tizenhat éven keresztül az Országgyűlés Hivatala volt. Ott főként a sport- és turizmusbizottságnak voltam a titkára. Ám idővel arra vágytam, hogy főállásban tudjak egyházi célú munkát végezni. 2011-ben kerültem az országos irodára. Kezdetben a gyülekezetekkel, lelkészekkel való kapcsolattartás volt a fő feladatom.
– Mit takar a gyülekezeti referens feladatköre?
– Nagyon örülök annak, hogy szerteágazó a munkám. Hozzám tartozik a kórházlelkészek összefogása, szolgálatuk kereteinek kialakítása. Intenzíven részt veszek a lelkészi életpályamodell munkálataiban; a támogatások kiszámolásában és az életpályamodell továbbfejlesztésében van feladatom. A hitoktatás evangélikus rendszerén is dolgozom, és az evangélikus adatbázis újraformálása, a gyülekezetek támogatási rendszerének újragondolása is ad tennivalót. Egyházunk megjelenik a különféle fesztiválokon is, az ebben való közreműködés, az aktív jelenlét szintén kedves munkám. Osztályunk meghívható programjaiban is van szerepem: a Luther-műsorral, a presbiteri estekkel a gyülekezetek életét igyekszünk gazdagítani. Ezentúl a lelkészkonferenciák szervezésében való közreműködés is feladatom, valamint aktív, segítő kapcsolatot tartok a gyülekezetekkel.
– A Dél-Pest Megyei Egyházmegye egyházközségeinek sajátossága az agglomerációs életforma. Miben tudja egyházmegyei felügyelőként segíteni a gyülekezetek szolgálatát?
– Az agglomerációs elhelyezkedésből adódóan nehézségünk, hogy a gyülekezeteink tagjai is nagyrészt csak az esti óráikat és a hétvégéiket töltik a lakóhelyükön. A gyülekezeti alkalmak időpontjainak a meghatározása így nem könnyű feladat. Külön kihívást, ugyanakkor örömteli lehetőséget is jelent, hogy az utóbbi évtizedekben gyarapodik ennek a térségnek a népessége. Az újonnan érkezők megszólítása sajátos feladat. És nem is kilátástalan, hiszen van olyan gyülekezetünk, amely az országos átlagtól eltérően növekedésről számolhat be, azaz sikeres a misszió, a megérkezők megszólítása és bevonása a gyülekezeti életbe. Felügyelőként igyekszem a gyülekezetekkel szoros kapcsolatot ápolni, az életükben benne lenni, elérhető lenni számukra. Elnöktársammal, Győri Péter Benjámin esperessel a következő fél évben fel szeretnénk keresni egyházmegyénk összes gyülekezetét. Arról tervezünk együtt gondolkodni egyházközségeink lelkészeivel, tagjaival, hogy a bezártság után hogyan lehet újragondolni a gyülekezeti életet.
– Miként tekint gyülekezeti kántori feladatkörére?
– A zene mindig is felüdülést jelentett számomra. Áldás, hogy ezt szolgálattal tudom összekapcsolni. Fontosnak tartom, hogy milyen zene szólal meg az istentiszteleten, és hogyan. Hiszem, hogy az Istennel és a gyülekezettel való kapcsolatunkhoz hozzá tud járulni, ha szépen együtt tudunk énekelni, és ha felemelő az orgonajáték. Örülök, hogy – bár a teológia levelező képzésének elvégzése után lelkész nem lettem – kántorként részt tudok venni a gyülekezeti szolgálatban.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. auhusztus 8–15-i, 86. évfolyam 31–32. számában jelent meg. Szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton