A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) 2018. január elején a nyilvánossághoz fordult Sztehlo Gábor evangélikus lelkész jelöléséért a posztumusz Magyar Örökség díjra. A felhíváshoz közel ötven gyülekezet, iskolák, diakóniai intézmények és magánszemélyek csatlakoztak, így közel háromezer aláírással tudta egyházunk Sztehlo Gábort Magyar Örökség díjra jelölni. Mindez ismét egy olyan visszajelzés volt, mely mutatja, hogy Sztehlo Gábor életére, lelkészi és embermentő tevékenységére, szüntelen helytállására méltán lehet büszke nemcsak egyházunk, hanem a széles társadalom is.
A díjra jelölés ötletgazdája Tóth Iván Nándor, a Csömöri Evangélikus Egyházközség tagja, a Magyar Örökség díj pártoló tagja volt. A kezdeményezést Fabiny Tamás elnök-püspök, Gáncs Péter nyugalmazott püspök (a felhívás idején a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke), Szemerei János nyugati (dunántúli) püspök, valamint Krámer György országos irodaigazgató is támogatta. A jelölés széles körű terjesztését az MEE Országos Irodájának Gyülekezeti és Missziói Osztálya, valamint Diakóniai Osztálya végezte.
A Magyar Örökség díj kimagasló életművekre, emberi helytállásokra, valamint olyan történelmi helyszínekre és intézményekre hívja fel a figyelmet, melyekre méltán lehet büszke a magyar társadalom. Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Hamvas Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Rádió, a Pannonhalmi Főapátság és a Sárospataki Református Kollégium.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület által szervezett díjátadó ünnepséget 2019. március 23-án 11 órai kezdettel tartják a Magyar Tudományos Akadémia épületében. Laudációt dr. Fabiny Tamás, az MEE elnök-püspöke mond.
Sztehlo Gábor (1909–1974) evangélikus lelkész
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1909. szeptember 25-én született. Egy olyan világban élt, melyben az emberséget az embertelenség váltotta fel. Ő mégsem hátrált meg, hanem életével, hivatásával, másokra figyelésével is kiállásával példát adott, és több ezer ember életét mentette meg.
Sztehlo lelkészi szolgálata mellett az 1930–1940-es évtized fordulóján a népfőiskolai mozgalom egyik megalapítója volt. A második világháború idején különböző egyházi megbízásoknak tett eleget, többek között kórházi lelkész volt.
1944 tavaszán, a német megszállás után Sztehlo Gábor a Jó Pásztor Egyesületen keresztül mentőakciókat szervezett zsidó üldözötteknek. A lelkész a Nemzetközi és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával néhány hét alatt harminckét illegális gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban. Ezekben az intézetekben mintegy ezerötszáz gyermek és az őket ellátó ötszáz felnőtt lelt menedéket. Valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború megpróbáltatásait.
Sztehlo Gábor a háború árváinak és a rászorulóknak a továbbiakban is otthont adott, immár egyetlen nagyobb, a Budakeszi úton lévő gyermekotthonban, ahol iskola is működött, a korszerűen felszerelt műhelyekben pedig szakmát tanultak a gyerekek, a tizenkét éven felüli fiúk pedig a Gaudiopolis elnevezésű önkormányzati rendszert hozták létre. Az intézményt a kommunista hatalom 1950-ben államosította.
Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervezett: megalapította az evangélikus egyház szeretetotthonait, s egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban időseket és fogyatékos gyermekeket gondoznak mind a mai napig.
Sztehlo Gábor 1972-ben kapta meg a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet kitüntetését, az Igaz Ember emlékérmet. 1961-től emigránsként Svájcban élt, és ott is halt meg 1974-ben. Ugyanebben az évben a Nobel-békedíj felterjesztettje is volt.
Sztehlo Gábor emlékét a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány, a róla elnevezett, rászoruló diákokat támogató egyházi ösztöndíj, a nevét viselő oktatási intézmény, számos emléktábla, valamint a budapesti Deák téren felállított szobor őrzi.