Részesedni és részesíteni – Várják a jelentkezéseket a gyülekezetimunkatárs-képzésre

– „Megyek szolgálni a gyülekezetembe” – hallottam a minap egy kedves ismerősömtől. Megütötte a fülem ez a szó, egyúttal felidézte, hogy az evangélikus egyház munkatársképzésről beszél. Szolgálónak, munkatársnak lenni – mennyiben szinonimák ezek, és hol van köztük a különbség?

– Mind a két szó erősen biblikus ihletésű. A szolgáló léttel összefüggő kifejezéseket gyakran használjuk; Jézus is Isten szenvedő szolgája. A munkatárs szó Pál apostol egyik klasszikus definíciója arra, hogy kik is vagyunk. Ez utóbbi korszerűbbnek hat, és magába foglalja azt is, hogy egy csapat tagjai vagyunk. Nem alá-fölé, hanem egymás mellé rendelés van köztünk. Nyilvánvalóan Isten szolgái vagyunk, de egymásnak a munkatársai.

– Hajlamosak vagyunk mindent a profit, a nyereség oldaláról megközelíteni. Miért jó a lelkésznek, miért jó a leendő munkatársnak, és miért jó a gyülekezetnek, hogy vannak olyan emberek, akik bekapcsolódnának ily módon az egyházközség életébe?

– A mottónk is az, hogy „nem jó a lelkésznek egyedül szolgálni, képezzünk mellé munkatársakat”. A lelkészkollégák közül egyre többen ismerik fel, hogy ez tényleg csapatjáték, és örülni kell, ha vannak emberek, akik készek odaszánni az idejüket. Az pedig még nagyobb pluszt jelent, ha ezért képezni is hajlandók magukat, hogy ne csak lelkesedés legyen bennük, hanem tényleg tudják is, mivel segítenek jól. Aki valaha is részt vett valamilyen csapatjátékban, az tudja, milyen nagyszerű élmény, ha nemcsak néző vagyok, hanem én is kapom a labdát, én is passzolhatok, és akár én is gólt lőhetek. Munkatársként nemcsak fogyasztó vagyok egy gyülekezetben, aki várja, hogy kiszolgálják, hanem én is hozzá tudom tenni a gyülekezet életéhez azt, amit Istentől kaptam. Gazdagodás és ajándék ez. Az egyházközség vonatkozásában a kulcsszó a közösség. A koinónia bibliai szó egyszerre jelent részesedést és részesítést. Részesedem abból, elfogadom, amit a közösség kínál, de egyúttal másokat is részesítek abban, amit én kaptam. Attól lesz egy gyülekezet valóban közösség – és nem közönség –, hogy tagjai élnek a lehetőséggel: Isten ajándékainak közvetítői, továbbadói lehetnek.

– Három évvel ezelőtt egyszer már meghirdette ezt a fajta gyülekezetimunkatárs-képzést egyházunk. 2019 szeptemberében kezdődött, majd a koronavírus-járvány miatt csak 2021 őszén fejeződött be. Mennyiben más most elindítani ezt a képzést, mint volt akkor?

– A 2.0-s gyülekezetimunkatárs-képzés egészen sajátos egyháztörténeti korszakban indul. A Covid-járvány hatásaival a hátunk mögött bizonyos szempontból felértékelődik a jelentősége. Bibliai párhuzammal élve úgy is mondhatnám, hogy fogság utáni állapotban vagyunk, amikor újra kell építeni az egyházi életet. Részben az elmúlt évek tapasztalatai miatt is most nem négy, hanem öt képzési területet jelöltünk meg. A gyermek-, illetve az ifjúsági munka a jövő záloga. Ahhoz, hogy a lelkészek fel legyenek szabadítva a gyülekezet lelki építésére, kell, hogy legyenek mellettük menedzserek, sáfárok, akik az adminisztráció, a pályázatírás terhét leveszik a vállukról. A háborús krízis, menekültözön megmutatta, hogy a profi szervezetek mellett a gyülekezeti diakónia, szeretetszolgálat is hallatlanul fontos, és szükség van arra, hogy legyenek elkötelezett emberek, akik beállnak például az adománygyűjtésbe, a konkrét segítségnyújtásba. Ami új a képzési palettán: a médiaszolgálatra való felkészítés. A korszerű kommunikáció révén az egyház missziói munkája is még hatékonyabb lehet.

– A képzés felépítése sokatmondó: az egyes kurzusok résztvevői, mielőtt elvonulnának a saját szekcióikba, közös alapozást kapnak.

– Nem szerettük volna egy rövid bevezető áhítattal kipipálni a lelki részt. Az a célunk, hogy egyfajta biblikus, teológiai elmélyítést adjunk. Meggyőződésünk: ha lelkileg nem tankolunk, erősödünk, akkor nem fogjuk tudni a szolgálatot elvégezni, hiába kapunk szakszerű kiképzést.