A 2025–26-os munkaévre készült gyülekezeti munkaprogram bevezető tanulmányáról, Németh Zoltán Kéz a kézben című munkájáról szervezett teológiai műhelybeszélgetést a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Gyülekezeti és Missziói Osztálya november 5-én az egyház budapesti székházában. Az esemény célja az volt, hogy a dolgozat és a hozzáfűzött gondolatok nyomán közös gondolkodás induljon el az egyház jelenéről és jövőjéről testvéri és építő párbeszédben.
A teológiai műhely Magyarkuti Tóth Katalinnak, a fasori gyülekezet lelkészének áhítatával kezdődött, majd a két opponensi reflexiót követően maga a szerző válaszolt a felvetésekre, végül fórum keretében folytatódott a beszélgetés.
Bartha István lelkész véleményében a hitelesség kérdését állította középpontba. Úgy véli, ez a kérdés egyaránt érinti az evangelikál és a liberális teológiai irányzatokat, valamint az egyház önazonosságát és társadalmi szerepét is. „Elveszítettük a hitelességünket”, „hitelessé kell válnunk” – idézte a gyakran hallott mondatokat, majd kifejtette: az evangelikál megközelítés a szó szerint vett ige iránti hűségben, a liberális pedig abban látja a hitelesség zálogát, hogy az egyház tanítása és megszólalása legyen összhangban a tudományos érvelés és a mai ember morális érzékenységének világával. A balassagyarmati lelkész szerint azonban az első keresztény gyülekezetek példája arra figyelmeztet, hogy a hitelesség nem cél, hanem következmény: „Nekik nem volt semmiféle céljuk. Hitelesek sem akartak lenni. Egyszerűen csak szíven találva érezték magukat.” Ez a „szíven találtság” – az Istenre való egzisztenciális rácsodálkozás – ma is megújíthatja az egyházat. Zárógondolatában Németh Zoltán tanulmányát idézte: „A kegyelem mindig ellenünkben, rajtunk diadalmaskodva működik együtt velünk. Különben nem is lenne kegyelem.”
Vladika Zsófia szerint Németh Zoltán tanulmánya új nézőpontot kínál az egyház mai helyzetének megértéséhez. A dolgozat megállapításai segítenek túllépni azon a reflexen, hogy mindig azt kérdezzük, miért nem akarnak az emberek közösségbe járni, miközben ritkán vizsgáljuk, hogyan változott meg a körülöttünk lévő világ. A Győr-Mosoni Egyházmegye esperese szerint a 21. századi tanítványoknak újra kell gondolniuk, mit őrizzenek meg hagyományaikból, és mit kell bátran elengedniük. A téti gyülekezet lelkésze reflexiójában szólt az elköteleződés, az úrvacsora és a gyülekezeti tanítás kérdéseiről is. Rámutatott: a mai ember szinte mindenben az egyént helyezi középpontba, így az egyház feladata, hogy újra felmutassa a közösség értékét. „Megújulás nélkül elképzelhetetlen a jövő egyháza – de ki merünk-e lépni a megszokottból, a biztonságot jelentő keretek közül?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy a generációk közötti párbeszéd frissességet és lendületet hozhat az egyház életébe.
Németh Zoltán rámutatott: az egyház jövője nem szervezeti, hanem lelki kérdés. Egy szociológiai kutatást idézve hangsúlyozta, hogy „ilyen többé már nem lesz”, vagyis a megszokott egyházi formák és struktúrák nem tarthatók fenn a korábbi módon, mert a társadalmi és lelki környezet gyökeresen átalakult. Az osztályvezető szerint a változás nem csupán elkerülhetetlen, hanem teológiai értelemben is kihívás. A bibliai Kornéliusz és Péter történetére (ApCsel 10) utalva hangsúlyozta: a megtérés nem csak egyirányú folyamat. Nemcsak a világ tér meg az egyházhoz, hanem „nekünk kell megtérnünk hozzá”. Vagyis a tanítvány maga is folytonosan úton van a megújulás felé. Németh Zoltán lelkész a normák és hagyományok átalakulását nem veszteségként, hanem lehetőségként látja: az egyháznak nem a világtól elzárt, „védett kikötőt” kell építenie, és azt kell óvnia, hanem jelen kell lennie, és hitelesen kell képviselnie Krisztus szeretetét a változó világban. Úgy fogalmazott: minden korszakváltás egyben kegyelmi folyamat is. Ami lezárul, abból Isten új életet fakaszt.
A cikk először az Evangélikus.hu honlapon jelent meg. Szöveg: Galambos Ádám
