– Miért érezték fontosnak, hogy kimondottan a presbitériumoknak szervezzenek közösségépítő alkalmat?
– A Gyülekezeti és Missziói Osztály a 2014-es indulásától kezdve azt a szellemiséget és szemléletet képviseli, hogy keressük annak a lehetőségeit, miként tudunk innen, az országos irodából segítséget nyújtani a helyi gyülekezeteknek, lelkészeknek. Egyházunkban tavaly volt a választás éve, ma számos egyházi tisztséget új szereplők töltenek be. Ez az egyes gyülekezeteket tekintve azt jelenti, hogy új presbiteri közösségek jöttek létre. Kezdeményezésünkkel őket szerettük volna megszólítani, a közösséggé formálódásban segíteni.
– Miért a képzés formát választották?
– Először kiadványban gondolkodtunk, de örömmel láttuk, hogy több olyan kötet is megjelent, amelyből jól lehet tudást meríteni. Osztályunk profilja, hogy ne csak eszközökkel, kiadványokkal segítsünk, hanem az egyes gyülekezeteknél helyben is szolgáltatást nyújtsunk. Ilyen programjaink voltak többek között az adventi és a böjti vagy a Luther-esték is. Innen jött az ötlet, hogy két kollégámmal, Balogh Éva és Bárdossy Tamás gyülekezeti referensekkel közösen közösségépítő alkalmakat tartsunk a gyülekezetek presbitériumainak.
– Mire hívják fel a presbitériumok figyelmét?
– Ezek a kétórás együttlétek nem tudnak minden problémát megoldani vagy minden lehetőséget bemutatni, de arra alkalmasak, hogy az adott közösségek felfedezzék a maguk erőforrásait. A programban előkerül, hogy miben látja az adott közösség a saját gyülekezetében a problémát, és miként tud megoldást találni, változást elérni. Cél az is, hogy a közösség összegyűjtse, mik azok a tervek, amelyek kimondottan a saját lehetőségei között – nem illúziókat kergetve, hanem a realitásokat figyelembe véve – megvalósíthatók. Öröm látni, hogy rövid idő alatt általában legalább egy tucat ilyen előremutató ötletet írnak össze. Ilyenkor a presbitérium tagjai rácsodálkoznak, hogy a nehézségek ellenére van mozgástér, és vannak lehetőségek.
– Milyen tapasztalatokat szűrhetnek le az alkalomból a résztvevők?
– Eddig közel húsz helyen tartottunk tréninget. Az alkalmak zárókörrel, ös - szegzéssel érnek véget. Ilyenkor összeszedjük, hogy a jelenlévők mi újat tudtak meg magukról, a presbitériumról, a közösség működéséről. Rendszeresen elhangzik az ilyesféle visszajelzés: „Eddig nem is vettem észre, hogy mi ennyire sokszínűek vagyunk, hogy ennyire együtt tudunk dolgozni, hogy mennyire ötletgazdagok vagyunk.” A jelenlévők általában felismerik, rácsodálkoznak, hogy milyen értékek vannak a saját presbitériumukban. Ebből pedig már építkezni lehet…
– Mit jelent a 21. században a presbitérium?
– Sok gyülekezetben keserűséget, hiányérzetet lehet tapasztalni, panaszt lehet hallani. Ez abból adódik, hogy szűkülnek a lehetőségek, egyre kevesebben járnak templomba. Ezzel szemben az volt a felemelő élményünk, hogy ahova meghívtak minket, ott kivétel nélkül mindenhol tenni akaró, lelkes, motivált emberek alkotta csoportokkal találkoztunk. Ezekben a presbitériumokban bár a problémákról, így a fogyatkozásról, az anyagi nehézségekről is szó esik, de maguk a közösségek erősek, lendületesek, ötletgazdagok, tele vannak tenni akarással. A legnagyobb érték az a fajta személyes elköteleződés, lelkesedés, amely evangélikus presbitereinkben megvan. A rendszerint tíz-húsz fős presbitériumok egyikében sem találkoztunk olyannal, aki csak a címért fogadta volna el a tisztséget, hanem mindannyiukban olyan embereket ismerhettünk meg, akik tényleg a közösségükért, egyházunkért vállalták ezt a szolgálatot, és ennek megfelelően keresik azokat a lehetőségeket, amelyek a gyülekezetük épülését szolgálhatják. Azt gondolom, ez óriási erő. Ha meg kell fogalmazni, hogy mit jelent ma a presbitérium, akkor azt tudom csak mondani, hogy pont őket, a szolgálni akaró, tenni tudó presbitereinket.
A Közösségépítő alkalom presbitériumoknak című alkalmakra a presbiteriumok a gyulmisz@lutheran.hu e-mail címen regisztrálhatnak.
(Interjú forrása: Evangélikus Élet / evangelikus.hu)