Megérkezésünkkor tárt karokkal vártak minket a Sztehlo evangélikus iskolában Budapesten. Őszintén szólva, amikor azt mondták nekem, hogy egy workshopon fogunk részt venni, akkor nem arra számítottam ami valójában történt. A workshop szó hallatán az jutott eszembe, hogy hosszú, és unalmas előadásokon fogunk részt venni egy egész délelőttön át, és rengeteg elméleti tudást akarnak nekünk majd átadni, minél kevesebb idő alatt. Ehhez képest, az áhítat után mindössze két foglalkozás volt, amelyek rendkívül érdekesek voltak, már csak azért is, mert nem tudhattuk mi fog történni.
Első körben egy közös éneklésre invitáltak meg minket, ahol profi énekesek segítségével tanulhattunk énekeket négy szólamban. Ezekhez szólamokra kellett tagolódnunk, így megismerkedhettem azokkal akikkel később hatalmas lendülettel, és örömmel énekeltünk együtt.
Az éneklés utáni rövid szünetben mindenki ehetett és ihatott, majd arra kértek minket, hogy rendezzük egy nagy körbe a székeket. Örömdobolás következett, amihez mindenki saját hangszert kapott, valamennyien különbözőt. Ezekkel a dobokkal ritmusokat ütöttünk, majd a foglalkozás vezetőjének segítségével bárki irányíthatta az összes résztvevőt úgy, ahogy jónak gondolta. Ezek után bárki cserélhetett hangszert, majd rendkívül érdekes ritmusokat kezdtünk ütni, a vezetőnk segítségével. Ennek a foglalkozásnak a végével már csak a záró áhítat volt hátra.
Összességében azt mondhatom hálás vagyok ezért az alkalomért, nagy élményekkel gazdagodtam, rengeteg új embert ismerhettem meg, és tanulhattam olyan emberektől akik életvitelszerűen művelik profi szinten a zenét. Várom a következő hasonlót!
