Evangélikus helyszíneken vezet a TeoCaching – Túra és támogatási lehetőség

Frissítve: 2024.07.02. 19:14
Beküldte galambos - 2024, június 29 - 08:24
A mai fiatalok sokszor versengő környezetben nőnek fel, ahol a fókusz az egyéni teljesítményen van. Egyházunk legújabb kezdeményezésének, a TeoCachingnek – magalkotóinak szándéka szerint – az is célja, hogy a résztvevők az akadályok legyőzése közben megtanulják, hogyan kell együttműködni, döntéseket hozni és alkalmazkodni egymáshoz. Az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának vezetőjével, Németh Zoltánnal, a TeoCaching ötletgazdájával beszélgettünk a fiatalokat testileg és lelkileg megmozgató, nem utolsósorban a másokért való aktív felelősségvállalásukat is célzó programról.

– Mi pontosan a TeoCaching, és milyen céllal alkották meg?

– Különleges program, amely a kirándulás, játék, tanulás, közösségi élmény és szolidaritás kombinációját kínálja. A Magyarországi Evangélikus Egyház 2024-ben, az ifjúság és az elköteleződés évében indította el, Jézus szavaira épül: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” [Jn 14,6] Az a célunk, hogy a fiatalokat összefogjuk, izgalmas kihívás elé állítsuk, és egyben támogassuk az evangélikus nevelőszülői hálózatokat.

– Aki ismeri a viccet, hogy mi a különbség a geológus és a teológus között – a válasz: ég és föld –, könnyen hasonlóra asszociálhat, ha egyházunk legújabb természetjáró kezdeményezésére gondol. Mi a különbség a geocaching és a TeoCaching között?

– A méltán népszerű geocaching játék lényege, hogy különböző, előre elhelyezett, elrejtett úgynevezett geoládákat kell megkeresniük a résztvevőknek. [A keresést a műholdas helymeghatározó rendszer (GPS) használata segíti: az elrejtett ládát az interneten nyilvánosságra hozott földrajzi koordinátái alapján GPS-​eszközzel lehet a legkönnyebben megközelíteni. – A szerk.] Van, hogy kulturális szempontból érdekes helyszínen rejtik el a ládát, máskor a természeti környezet határozza meg az útvonalat, amelyen lehet az erdőt-​mezőt járni, geoládát keresve. Valóban innen indult az ötletünk, azonban a mi kezdeményezésünk sok tekintetben eltér „idősebb társától”. Nem valódi ládákat rejtettünk el, hanem egy online felületet használunk a játék koordinálására. A résztvevők csapatokban regisztrálnak a rendszerbe, és az online felületen kapják meg az útvonal első állomásának meghatározásához szükséges feladatot. A túra során különböző állomásokat keresnek fel, ahol további feladatokat oldanak meg. Minden állomás és megoldott feladat pontot ér. A kihívás célja nemcsak a verseny, hanem a kooperáció és szolidaritás hangsúlyozása is.

– Milyen útvonalakon, településeken lehet barangolni?

– Az útvonalak kialakításakor fontos volt, hogy az ország különböző régióit fedjük le, és hogy evangélikus szempontból meghatározó helyszínek legyenek. Elsőként a budapesti, majd a kőszegi útvonal nyílt meg, de a nyár elején további útvonalak válnak elérhetővé Nyíregyházán, Pécsett és Szegeden. A nyíregyházi útvonalat a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó idején is végig lehet majd járni. Ezek a helyek nemcsak az evangélikusság miatt meghatározók, hanem kulturális szempontból és turisztikailag is vonzó célpontok.

– Kik jelentkezhetnek a túrákra?

– A TeoCachingre bármely három–tíz fős csapat jelentkezhet, legyen az iskolai osztály, baráti társaság, gyülekezeti hittanos vagy ifjúsági csoport. Az egyes állomások feladatait úgy állítottuk össze, hogy elsősorban a hatodik–tizenkettedik osztályos diákok érdeklődési körét vettük figyelembe.

– Mire számíthatnak a jelentkezők, és hogyan működik a pontgyűjtés?

– A túra kezdetén csupán annyit tudnak a jelentkezők, hogy hol lesz a kezdőállomás, hány kilométer lesz a megteendő út, milyen nehézségű, és körülbelül mennyi időt vesz igénybe a túra. A túra során az állomásoknál különböző feladatok várnak a teljesítőkre. A felületen csak a helyes válasz beírása után lehet továbblépni. Bár az egyes útvonalak teljesítéséhez jól jön, nem szükséges mélyebb egyházismeret. Az összeállítás során figyelembe vettük, hogy a résztvevők online is „jelen vannak”, ezért egyrészt használhatják az okostelefonjaikat, másrészt, bár pontvesztés terhe mellett, a TeoCaching online felületén is segítséget kérhetnek. Például egy húszpontos feladat esetében, ha a csoport segítséget kér, húsz helyett csak tizenöt pontot kapnak, további segítség igénybevétele esetén pedig tízet. Az egyes túrák végén rögzített pontokkal azonban nem ér véget a pontgyűjtés. Mivel minden régióban külön sorsolunk az év végén, ezért egy-​egy csapat azzal is növelheti az esélyeit, ha több útvonalat is teljesít. Sőt a szolidaritás szellemében további pontokat szerezhetnek: minden ezerforintnyi adomány plusz egy pontot jelent. Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy a fiatalokban erősítsük a másokért való aktív felelősségvállalás tudatát. Vagyis örülnénk, ha a csapattagok hazaérve megszólítanák a gyülekezetet, adománygyűjtő akciókat szerveznének, így ösztönözve a többieket is a támogatásra. Az összegyűjtött pontszámok alapján a csoportok régiónként részt vesznek az év végi sorsoláson: a jól teljesítő evangélikus gyülekezeti és intézményi csoportok között százezer forintot sorsolnak ki minden régióban. A sorsolástól függetlenül az elért pontszám alapján az első helyezett csapatok tagjai pedig „az evangélikus nevelőszülői hálózat nagykövete” feliratú jelvényt kapják ajándékba.

– Hogyan járul hozzá a TeoCaching a közösségi élményhez?

– A mai fiatalok sokszor versengő környezetben nőnek fel, ahol a fókusz az egyéni teljesítményen van. Mi azonban azt szeretnénk, hogy a TeoCachingben is meglévő versenyszemlélet mellett a kooperáció és a szolidaritás is hangsúlyt kapjon. A túrák során a résztvevők közös kirándulásokon, játékokon és feladatokon keresztül erősítik a közösségi kötődést. A közös élmények mélyebb kapcsolatokat alakítanak ki. Az egyes állomások során a résztvevők megtanulják, hogyan kell együttműködni, döntéseket hozni és alkalmazkodni egymáshoz. Ha egy társaság együtt halad, és küzd meg különböző „akadályokkal”, az nemcsak a közösségi élményt erősíti, hanem ismeretszerzésre is kiváló, valamint a résztvevők lelki fejlődését is támogatja.

– Miért az evangélikus nevelőszülői szolgálatok támogatását választották célként?

– Hiszek abban, hogy a fiatalok empatikusan átérzik: nem mindenkinek adatik meg, hogy segítő, gondoskodó, védő közeg vegye körül, amit egy „ideális” család jelenthet. Sajnos számos tényező miatt valószínűsíthető az is, hogy a résztvevők között is lesznek olyanok, akik bár más módon, de bizonyos hiányt élnek meg. Az evangélikus nevelőszülői hálózat a négy intézményében kétszázhetven gyermek ellátását biztosítja. Ők bár a nevelőszülőknél gondoskodást és szeretetet kapnak, de az elhelyezésük átmeneti. A gyermek ugyanis idővel vagy visszakerül a saját családjához, vagy örökbe fogadó család veszi magához. Ezért meglátásunk szerint különösen is fontos, hogy az átmeneti időszak támogatott legyen.

– Önnek milyen személyes élményei vannak az útvonalak előkészítése kapcsán?

– Az útvonalak összeállításánál az volt a szempontom, hogy mind természeti látványban, mind kulturális értékekben gazdag legyen a „tartalom”. Nagyon jó érzés átélni, hogy már az előkészületek alatt milyen sokan támogatják a kezdeményezést! Külön szeretnék köszönetet mondani az országos iroda munkatársainak, valamint az egyes régiókban a lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak, helyi gyülekezeteknek és intézményeknek, amiért segítettek az állomások kialakításában.

– Tervezik-​e további útvonalak indítását?

– Ahogy ebben az évben maga a TeoCaching az ifjúság évéhez kapcsolódik, úgy a jövőben tematikus útvonalak kialakítását is tervezzük az adott év tematikájának megfelelő tartalommal. Evangélikus üdülőink és konferencia-​központjaink is nagyon jó lehetőséget kínálnak útvonalak kialakítására, ezáltal még vonzóbbá tehetjük ezeket az intézményeket, és gazdagíthatjuk az általuk felkínált programlehetőségeket a látogatók számára.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. június 16–23-i 89. évfolyam 23–24. számában jelent meg.

Cimkék: